Archív poszt Holzkoffer tárgyában

Az alábbi interjú megjelent a SAPKA Magazin novemberi számában:

Sör a vonalak mögött.

A Holzkoffer márkanév ma még keveseknek cseng ismerôsen. Egy jelentéktelen, a délközép-bajor dombság árnyékában elterülô falucska sörgyárát hívják így, és persze az ott készülô sört. Évtizedek belenyugvó semmittevésének vetett véget egy új brand-manager, Heinrich Zuschauern érkezése, aki a cég addigi kommunikációs stratégiáját szisztematikusan zúzta porrá és abból ijesztô hatékonysággal dolgozó marketing-gólemet gyúrt össze. Zuschauern legújabb “húzása” egy képregényrajzoló frissen megjelenô könyvének szponzorálása. A Sapka Magazin munkatársa a sörgyárban kereste fel Herr Zuschauernt, hogy meginterjúvolja.

SAPKA: Zuschauern úr, önt a brand-managerek csak úgy emlegetik, mint a szeszesitalok John Wayne-ét. Egyesek hovatovább tomboló szakbarbárként tekintenek önre. Egy tény, a kommunikációs iparban amit ön csinál, az megkerülhetetlenül van jelen.

Heinrich Zuschauern:
 Tudom, és ôszintén szólva nem törôdöm nagyon a szakmából érkezô visszhangokkal, véleményekkel. Amíg a Katapult Vodkánál dolgoztam, szépen végig lehetett követni, ahogy évek szívós és meg nem alkuvó munkájával egy eladhatatlan szarból a töményipar szupernóvája kél szárnyra. A porba sújtott konkurencia kegyelemkönnyei azóta további sikerrügyeket növesztettek a Katapultra, de ezért a babérért már más nyújtja be a számlát.

S: A Katapult Vodkától küldték vagy elment?

H. Z.: Hahaha (nevet). Ez is, az is. Nézze, nekem mindigis megvolt, megvan a véleményem a világról, aminek a közepén nekünk itatni kell az embereket. Ez a világ nagyban meghatározza, hogy mivel és hogyan itatjuk az éppen milyen embereket. A Katapult vezérkara szerint a célcsoportunk ilyen-olyan emberekbôl áll, míg szerintem inkább olyanokból, mint ilyenekbôl.

S: Állítólag tettlegesség vezetett az azonnali elbocsátásához.

H. Z.: A sunyi takonyságot mindig nehezen viseltem. Egyébként pedig én mondtam fel, csak a felmondólevelemet már nem tudták aláírni. De hagyjuk a múltat. A Katapult elôtt is voltak, de fôleg azóta is vannak szép eredményeink.

S: Rendben. Mi fogadta itt Glattreimlich am Zugban, amikor megérkezett? Milyen volt a Holzkoffer akkor?

H. Z.: Igazság szerint, amikor lehajtottam az autópályáról és a falu felé vezetô bekötôútra kanyarodtam, azt vettem észre, hogy kilométerrôl-kilométerre több és több érvem van, hogy miért ne fogadjam el ezt az állást. Amikor viszont megérkeztem a kapuhoz, az egész annyira röhejesen, suttyón béna szarnak nézett ki, hogy tudtam, érvelni teljesen fölösleges. Viszont a gigászi feladat megkapott reménytelenségével. Annyira lehetetlennek tûnt, hogy ezt a sört bárkinek értékesíteni lehet, hogy úgy döntöttem el kell vállalnom.

S: Rossz nyelvek szerint, amikor kitudódott, hogy a Holzkoffer brand-managere lesz, az ön pályatársai, ki vidáman, ki szomorúan, eltemették a szakma számára.

H. Z.: Nézze, akinek van ideje és energiája a brandje mellett squashbérletre meg fingomtuggyamire, az szerintem nem dolgozik jól. Az élelmiszeres és parfümös fiúk azt hiszik, jó szakemberek, de nem. Megmondom magának ôszintén, egy faszt. A márkáddal kell feküdni-kelni, vagy éppen le sem feküdni. Ezt egy italos érti, de az FMCG más területérôl valami illatos, színes zselé, nos ô nem biztos.

S: Honnan számíthatjuk a Holzkoffer feltámadását?

H. Z.: Az elsô év arra ment el, hogy elemezzük a termékünket, majd megtaláljuk a célcsoportot és végül eldöntsük, hogy mivel és hogyan bírjuk rá ezeket az embereket, hogy a sörünket fogyasszák. Kiderült, hogy a sörünk annyira átlagos, hogy semmilyen termékelônyünk sincs. Mivel helyi készítésû és nem a szláv hugyosok kavargatják a határon túl, olyan olcsón sem tudjuk adni, hogy versenyezhessünk. Akkor azt mondtam a sörfôzôknek, hogy elég a dumából, a miénk lesz a legerôsebb világos Európában. Eleinte persze bizalmatlanok voltak, hogy miért szólok bele a munkájukba, de pár pofon és már dolgoztak is. Kifejlesztettünk egy eljárást, aminek eredményeképpen 9% alkoholtartalmú a sörünk úgy, hogy nem sötétebb mint a többi laza lötty. De üt.

S: Akkor miért nem ezt, a 9%-ot hangsúlyozták ki a kampányaikban?

H. Z.: Kezdetben megpróbáltuk, sôt, végigsétáltunk a szokásos, unalomig ismert ösvényeken. Támogattuk a focinézôs eseményeket, felöltöztettünk pár bérkurvát, lehetett plazmatévét nyerni. De nem sült el jól. A meccsnézôs bulik, ahol kedvezménnyel adtuk a Holzkoffert, az elsô félidôig tartottak, mert mindenki lerészegedett a fenébe. Rájöttünk, hogy a sörünknek nem ez a csoport kell. A Holzkoffer nem azoké, akik két-három korsó elfogyasztására a “söröztünk” szót használják. A Holzkoffer a komoly embereké, azokat máshol kell keresni.

S: A Gébics eszperszóban…

H. Z.: Igen. Szzzhhhh (kifújja a fogai között a levegôt). Nem volt egyszerû bekerülni a Gébicsbe. És itt nem a kutyára gondolok, hanem mint sör, nehéz volt bekerülni. Nekem mégis meghatározó élmény volt, hogy végre olyan fogyasztók között vagyok, akik értik, amit mondok. Akikhez a söröm értéke csorbítatlanul jut el, akik a szakértô torkával közelítenek egy egyedi termékhez. A Holzkofferhez.

S: Az elôbb így fogalmazott: nem volt egyszerû bekerülni. Pontosan mire gondol?

H. Z.: A sörfogyasztáshoz a világon mindenütt szokásrendszerek alakultak ki. A kis csipsz a pulton, sós mogyoró, tágas WC-k… Az italok, amik mellé kisérônek jó egy sör. A Holzkoffernek szakítania kellett ezekkel a konvenciókkal. Rönét (René Beaufort, a Gébics tulajdonosa) nem volt egyszerû meggyôzni arról, hogy a fôtt-füstölt marhanyelv vékonyra szeletelve ugyanolyan snack, mint a pufi. Nem volt egyszerû rávezetni az embereket, hogy a Holzkofferrel már mit kisér és hova? 9%, vágod?! Nem játék! De mára elmondhatjuk, hogy a Holzkoffer átütô siker, és magát a sörfogyasztást is átalakította, igaz, kicsi, szeparált pontokon. De a Holzkoffer nagyobb nem akar lenni. Ezen a telepen elô tudjuk állítani azt a mennyiséget, ami rizikó nélkül elfogy, napról-napra.

S: Hogyan jött a képbe a Napirajz-könyv?

H. Z.: Látja, ez ugyanaz a szituáció, mint a sörgyárral volt. A Napirajz annyira rossz, hogy muszáj mögé állni. Teljesen biztos vagyok, hogy nem talál másik sörgyárat, aminél felmerülhetne a Napirajznak bármilyen jellegû támogatása. Ezért KELL a Holzkoffernek a Napirajz mögé állni. Mert mi erôsek vagyunk (9%), elbírjuk.

S: Értem, de ez már a harmadik kötet. Miért vártak eddig?

H. Z.: Az elsô Napirajz-könyv egy divatos szar volt, amögé nem kellett szupport. A második könyv kifejezetten szar volt, csicskáknak. Véleményem szerint.  Ez, a harmadik, ebben vannak a legjobb rajzok, tehát bumm, ott is vagyunk benne. Kell bele erôs, és a Holzkoffer benne is van.

 

 

12 thoughts on “Archív poszt Holzkoffer tárgyában

  1. Kacor király

    Ezt a Zuschauernt ismerem régről, sőt már azt a jó édes anyját is. Liebe Zushcauernnek hívták; a Sat1-nél sokszor emlegetik még a mai nap is, főleg Híradó meg időjárásjelentés előtt.

    Reply
  2. huoc

    hát akkor ponzorájjon mán egy új kötet a Fabőrönd, szeretnék újra egy belsőséges hangulatú dedikálásra menni, folytatni kéne a belső borítón futó történet.

    Reply
  3. mus

    Grafit for president. Nagyon nagy király vagy grafit. Kívánok igen boldog Karácsonyt, és még nagyon sok boldog új évet

    Reply
  4. g4

    Nagyon jó írás!!!
    “A porba sújtott konkurencia kegyelemkönnyei azóta további sikerrügyeket növesztettek a Katapultra”

    Reply
  5. Béla, az àllat

    Kezicsókolom, eztet értsük úgy, hogy végre lesz könyv megint vagy ha nem, akkor miarepedtpicsavanmà?

    Reply
    1. PDA_FAN

      Nem. Ezt értsük úgy, hogy van egy Sapka Magazin, amely valójában nincs, csak a költő ilyen tréfás kedvében volt.

      Reply

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *