Egy órával ezelőtt lopták el a tárcámat az újpesti metrón. Kedvem fasza volt már reggel is, amikor egy ügyfél kérésére Jászárokszállásra mentem, ahol a juppisörét hűtő gépek készülnek. Rárakandó design-szempontjából volt kikúrt fontos, hogy meglátogassam a gyárat. Jól olvasok műszaki rajzot, értem a méretezést, akkor? Az egyetlen új információ az volt, hogy a belsejét bármilyen színűre be tudják festeni. Köszi. TELEFON, BAZMEG!!! TUDOD, TE RÜHES MARKETING-FÉREG, AZ A FURCSA ALAKÚ TÁRGY, AMIT MINDIG LEVERSZ, AMIKOR MEGIJESZT!!!

Aztán persze csilléstül borult rám a szar, délben tudtam hozzáfogni a napi penzumhoz. Az art-director párom eltanácsolása miatt természetesen két embernyi meló várt. Negyed tízkor jöttem el az ügynökségről, és akkor ez.

Bravó, nembaj.

Rendőrség, kártyatiltás, és egy igazán remek hétfő igérete.

Na jól figyeljetek. Most fenyegetni foglak benneteket. A következő napokban felkerülő rajzokban nem lesz köszönet. Fejszés vikingek szociális érzékenységével, egy bunkós ősember ösztönös cizelláltságában fogok elpusztítani dolgokat és élőlényeket. Átgázolok a rózsaszín lelketeken, ezeket a rajzokat nem fogjátok tovább küldeni. Semmi menyét, meg nyugdíjas, meg ilyenek. Vér lesz. Fájdalom lesz. A világ igazi arca lesz. Tibi lesújt. Majd ismét.

Eddig bírtam konszolidáltan, civilizáltan. Rostironom elsorvasztja a világot. Készüljetek. 

Tibiékkel maradt a fejetlen nô ajándéka, bontatlanul. Figyeldoda:

A mai történetem fôszereplôje egy pék.

Akik az egyszerût szeretik, azoktól elnézést kérek. Üdv, Geiger-Müller.