Kedves Közönség,
Ezzel a rajzzal véget ér egy időre a szoft-korszak. Hétfőtől erősebb gyomorra lesz szükség, mert bealjasodott a világ.
Kemény vonalak jönnek. Erőszak, pina, vér. Legyen még utoljára nyugodt hétvégétek. Szevasztok!
Le se írom, mi volt, bazmeg.
Sziasztok! A klasszikus fotózáshoz értô Tiborok segítségét kérném majd a kommentekhez. Köszönöm!
Bocs, hogy tegnap nem volt rajz, kifutottam az idômbôl.
Hét végére egy ilyen hepiendeset. Jó pihenést nektek.
Grafit
Nna…
Már egy ideje kikívánkozik belôlem a következô pár gondolat. Annak idején, az elsô napirajz, ami még nem is volt az, mert egy határidônaplóba készült, szóval az akkor született, amikor egy nagyon-nagyon unalmas és értelmetlen értekezleten kellett ülnöm. Emlékszem, a Huggies pelenka Hipermarket-aktivitásán kellett ötletelnünk és konkrétan semmi sem jutott eszünkbe (majd a polcsorok között fogjuk cserélni a pelusokat, vagy mi? Gáz volt.)
Aztán másnap is rajzoltam, amit elküldtem pár barátomnak, majd a harmadikat mégtöbbnek, és így tovább.
Amikor elôször kaptam meg a saját rajzomat, hogy "ezt nézd meg, kibaszott jó!" az nagyon nagy élmény volt! (pollen) Akkoriban merült fel, hogy csináljunk ebbôl honlapot, de elvetettük. Akkor. Aztán jött a blog-ôrület és beszippantott engem is. És ez nagyon jól sült el. Milánóban voltam, egyedül, éheztem, szar volt és ez volt az egyetlen köldökzsinór, amin keresztül egy kis elismerést kaphattam. Ha lehet túl érzelgôsnek lenni, akkor azt írom ide: ezek a visszajelzések tartottak életben.
Most, hogy 300-on túl vagyunk, és már régóta együtt, szeretnélek emlékeztetni titeket -és ugyanúgy magamat is- hogy mi ez. Merthogy nem változott semmi. "Csak" annyi, hogy hetente 20.000-körüli letöltése van az oldalnak. De a rajzok, amiért készülnek, és ami a céljuk, abban ugyanolyanok, mint az elsô volt.
Annyian vagytok már, valamiért, hogy az lassan ép ésszel felmérhetetlen. Én viszont -személy szerint- nem változtam, emberi mivoltomban, érzuékenységemben, vagy vulgaritásomban, bármiben. Minden kommentet elolvasok. Mert én vagyok a házigazda, és valaki vette a fáradtságot, hogy írjon a rajzról, vagy arról, amit a rajzom váltott ki belôle. Ez így van jól, hogy elolvasok minden komment.
Viszont. (És ez vegyétek úgy, mint emberi gyengeségemet) Az olyan kommentek halálosan idegesítenek, amik csak önmaguk miatt jönnek létre. Azzal, hogy "ez most nem volt annyira ütôs", nem tudok mit kezdeni. Mihez képest nem volt ütôs? Nem hullámzó színvonalról beszélek (persze az is van, hogyne), hanem ingerküszöbrôl. Nevezzük magamat mûvésznek, jó? (ha nem erôs ez egy kicsit) Azt gondolom, hogy a napirajz az én gyerekem. Szeretem. Úgy, ahogy van. Minden darab, ami felkerül, valamiért kedves nekem. A ciánozás is, pedig nem vulgáris, nem véres, valamennyi szereplô túléli a három-négy kockát. Igen, talán nem üt akorrát, mint a transzformerszes gyerek, de szeretem, mert egy levélnehezék-kalapos közös képviselô papírsárkányt csinál a formanyomtatványból. Ez egy szép kép. Egy ötlet, ami lehet, hogy kevésbé vicces, de érdekesnek tartom.
Sokan vagytok, és sokfélék is. Abban tudtok nekem segíteni, hogy azt látjátok meg a napirajzban, ami. Hogyha lekerül a vállamról a "megfelelni mindenáron" -súlya. Ha nekem csak rajzolnom kell.
Válaszolva a tegnapi kommentekre: Nyáron itthagyom a reklámszakmát, mert kiégtem. Kilenc éve csinálom, és már nem hiszek benne. Kicsit nehéz lesz a váltás, de hiszek magamban és a terveimben, a sikeremben. És szeretem a napirajzot, tehát folytatni fogom, amíg látom, hogy van értelme. De akkorára nôtt, hogy teljes embert kíván. Megélni nem akarok belôle, mert úgy egyre szarabb lesz. Viszont annyit jó lenne keresni vele, amibôl megáll a saját lábán. És rendezni kell az ügyeit, mert ha én nemlépek elôször, akkor majd egyszercsak nyílik majd egy Gébics, lesz Bimb, ésatöbbi… Ezekre figyelnem kell. Lesznek változások, de a lényeg marad így. Rajzolok éskiteszem.
Ha majd csak annyi történik, hogy egyszerre megszaporodnak a Tibor nevû kisfiúk és kislányok, az oké, de az üzlet az más. Azt pedig ne várja tôlem senki, hogy afféle underground-hôsként másnak ássam ki a gesztenyét. Elvégre Cirano is rábaszott. Csúnyán.
Na ennyit akartam csak. Üdv.