Az alábbi rajz torzítatlan leképzése a ma reggel történteknek. Annyira real, hogy magamat rajzoltam bele. Napirajz, mi? A valóságot tolom, vágod.
42 thoughts on “APRÓ”
MsMester
Még csak elnézést se kérek, hogy bekommentelem, hogy nincs már forgalomban az 1 és 2 forintos érme (2008 februárja óta). Azt az abált recskaforgácsát neki!
A vénasszonyokkal MINDIG nagyon határozottnak kell lenni és arcába nyomni AEZREST!
Egyáltalában bármilyen aizét árusító bárminek vissza KELL tudnia adni. Ha nem, akkor ő szaladjon be szépen Tibihez és váltassa fel a Gébicsben. Punktum.
Át tudom érezni, ilyenbe már futottam bele én is! Érdekes az az ív, amit a „veszek szedett/lopott/szerzett virágot az öreg nénitől egyemmeg, és mindenki jól jár”-tól a „kufár k anyád”-ig bejár az agyam ilyenkor.
Majdnem ide illik..
Üzemi kajáldában a minap történt:
– Szia, szeretnék kérni egy gyros tálat, de salátát légy szíves ne tegyél bele.
– Aha, szóval egy brassói lesz!
– ??? :D
Namostan úgy approximatíve: ha jól apercipiálom a kvescsönt, szeretlém a kartácsak figyelmét erőteljesen ráirányítani a büfé által forgalmazott fagylaltra, amely típusát, a a kadarkás plakáttal ellentétes oldalon egy nyeles PR eszköz hirdet…
Brutális… :o))))))))))))))))
Grafit! Mindig mondtam, hogy igen lökött vagy, de eszedbe ne jusson megjavulni! :o)))
Jaj, ez mekkora jó már!
Nekem hasonló 300-as történetem a pékségben, de kajajeggyel:
Mondja a jány: 300 Ft lesz (látom a gépen, hogy 298 amúgy).
Adom a 300-as kajajegyet.
A jány: Nem fogadhatom el, mert ebből nem lehet visszaadni, „ki van adva”.
Mondom: de azt mondtad, 300!
Ő: Valójában csak 298.
Morgok egyet, keresek 300 Ft aprót, odaadom.
Mondom a jánynak: Akkor most kérem a visszajárót!
Néz rám nagy bambán, hogy de nincs 5 Ft-nál kisebb címlet forgalomban…
Na, itt már nem bírtam, elkezdtem röhögni.
Na, a kinai a jomultkorjaban inkabb a vallamra csapott, hogy akkor 3,30 lesz (3,50 helyett) a tulipan, inkabb ne kotorgassam az aprot. Mondjuk ferfi volt.
A virágból még trükkösen alkudni sem lehet, mert a virág már eleve nyomott áron van, jóval az önköltségi alatt. Merugye a nárciszjácintot kaszával lesarlózni a faluszéli mezőn, ahol tonnaszámra nő, mint az a kurva medvehagyma, az már karrier. és főleg kiadás. Szóval a háromszáz az nem kétszázkilencven, nincs mit tenni.
Más: haveromék tarháltak még a kétezres évek előtti Szigeten, mert azt gondolták, az cool. Százast kéregettek, praktikusan. Mondja nekik egyszer az egyik jóindulatú tag:
– Bocs srácok, csak tízezresem van.
– Várj, lehet, hogy tudunk visszaadni! (!)
.
.
.
– Nekünk is csak tízezresünk van. :(
„A ma reggel annyira napirajzos volt, hogy magamat rajzoltam bele.” ÁÁÁÁ!!
Hogy is volt az a Kispál szám, hogy él egy festő, aki olyan ügyesen festi a tájat, hogy annak a tájnak aztán olyannak kell lenni, amilyen a képen…? :)
Hasonló többopciós bepróbálkozás, szintén a valós életből:
Goldmann menza (hátha valaki ráismer), sárgaborsófőzelék, magyarul „betony”. Évfolyamtársam előkotor belőle egy entitást és megreklamálja:
-Tessék mondani, ebben a főzelékben mi ez a teveturha?
-Jajédesem (nemtom, felfigyelt-e rá valaki, hogy ez ilyen aeditkenénis statikus tömböknél valahogy default megszólítás), hát szoktunk rakni egy kis szalonnabőrt a főzelékbe, hogy jobb legyen az íze.
-Igen? De a szalonnabőrt nem lehet kanállal elnyiszálni!
-Ja, akkor rántás.
Akkor rántás. Na, ez akkora gyöngyszem volt, hogy nálunk szállóige lett belőle.
És ne menjünk el a mai indexes rajz mellett sem, ami egészen csodálatos. Már csak a körkörösebbik maffiózó képi megvalósítása miatt is.
Viszont valaki véletlenül nincs otthon a szitokfordításban?
Nem ejtették fejre a drága jóasszonyt, tudja ő jól, hogy az a 290 forintos bepróbálkozás csak aljas trükk. A menedzserpalánta persze ahhoz nyúlbéla, hogy nyíltan megalkudjon a virágra, azért trükközik az apróval.
Epic :) Ma ebédnél 920-at kellett fizetnem. Adtam egy ezres, és megkérdeztem, adhatok-e egy huszast. Persze. Erre visszadott 10-es 20-asokban 100 Ft-ot… köszi.
Azt azért vegyük észre, hogy a te esetedben alapvető matematikai ismeretek hiányának fennforgása vélhető, míg ellenben a rajzon szereplő kisnyugdíjas abakusszal kel s fekszik.
Miről beszélsz? 920 a vége, adna 1020-at, hogy százast tudjon visszakapni. Ez hasznos olyankor, ha a kereskedőnek a százas a legkisebb érméje, ezért szokásban van felajánlani a dolgot.
rácsapnak a kofák a csilingelő vasakra, mint tyúk a takonyra.
egyébként szerintem a 700 forintos óráját akarta visszajárónak, ha már az utolsó képen levette a csuklójáról.
Még csak elnézést se kérek, hogy bekommentelem, hogy nincs már forgalomban az 1 és 2 forintos érme (2008 februárja óta). Azt az abált recskaforgácsát neki!
A vénasszonyokkal MINDIG nagyon határozottnak kell lenni és arcába nyomni AEZREST!
Egyáltalában bármilyen aizét árusító bárminek vissza KELL tudnia adni. Ha nem, akkor ő szaladjon be szépen Tibihez és váltassa fel a Gébicsben. Punktum.
Most ország ez vagy cirkusz?
Ríííltám ba**meg rííííltájm!!!
Mekkora!!!!
És igazából mindenkinekigaza van….
Mátrixosat mikor rajzolsz Grafit? :-DDD
Pl virágárus lánykát körrúgással magadalá húzott lábbal meg ilyenek…. :-DD
10 forint az 10 forint, baszomalássan-nehülyéskeggyé! :D
Át tudom érezni, ilyenbe már futottam bele én is! Érdekes az az ív, amit a „veszek szedett/lopott/szerzett virágot az öreg nénitől egyemmeg, és mindenki jól jár”-tól a „kufár k anyád”-ig bejár az agyam ilyenkor.
Majdnem ide illik..
Üzemi kajáldában a minap történt:
– Szia, szeretnék kérni egy gyros tálat, de salátát légy szíves ne tegyél bele.
– Aha, szóval egy brassói lesz!
– ??? :D
Tokaji bufeben a kinalat:
Hagymas rantotta 500
Szalonnas rantotta 500
– Mondom hello en kernek egy hagymas szalonnasat.
– De olyan nincs.
– Hagyma van?
– Van
– Szalonna?
– Van
– Tojas is van?
– Igen
– Hatakkor?
Namostan úgy approximatíve: ha jól apercipiálom a kvescsönt, szeretlém a kartácsak figyelmét erőteljesen ráirányítani a büfé által forgalmazott fagylaltra, amely típusát, a a kadarkás plakáttal ellentétes oldalon egy nyeles PR eszköz hirdet…
Brutális… :o))))))))))))))))
Grafit! Mindig mondtam, hogy igen lökött vagy, de eszedbe ne jusson megjavulni! :o)))
Szocreál parlamenti büfé, hamarosan nyílik a kádárka, és a táskának is füle van… ;)
Ezt akartam írni, hogy ezen szakadok három napja :D
Mikor lesz már papír 290-es?
Igazából a szent rendrakó lapátnak is helyet lehetne szorítani a tortenetben.
Vessetek a vérmókusok elé, amiért én egy forint sem szoktam adni a csöviknek (régi történet), de a visszajáró/apró kategóriába illik ez a cianid és hepinesz:
http://cyanideandhappiness.blog.hu/2013/06/15/fejlodnek_a_csovesek
290? Szép próbálkozás. Mint amikor P.B.-nál megpróbáltad nem átugrani a szekrényt.
Majdnem sikerült…
az igazi hardcore virágárusok ilyenkor kitalálják, hogy ha ennyi pénzed van, vidd már el a maradékot is, hadd mehessen haza
Hogy nem bazza meg a áram a szökőkút-gettó-blaszta-sztereó hosszabbítóját!
Jaj, ez mekkora jó már!
Nekem hasonló 300-as történetem a pékségben, de kajajeggyel:
Mondja a jány: 300 Ft lesz (látom a gépen, hogy 298 amúgy).
Adom a 300-as kajajegyet.
A jány: Nem fogadhatom el, mert ebből nem lehet visszaadni, „ki van adva”.
Mondom: de azt mondtad, 300!
Ő: Valójában csak 298.
Morgok egyet, keresek 300 Ft aprót, odaadom.
Mondom a jánynak: Akkor most kérem a visszajárót!
Néz rám nagy bambán, hogy de nincs 5 Ft-nál kisebb címlet forgalomban…
Na, itt már nem bírtam, elkezdtem röhögni.
True Story. Ilyen kajajegyes visszaadós velem is történt.
– apróba csak 290em van.
– hagyja csak fiatalember, jólvan az úgy.
– nekem. te. ne tegyél szívességet.
Évirajz, hogyakurvaélet basszamega jószokásod.
Az föltűnt valakinek, hogy minden kockán más a Művészúr lábbelije?
Egyébként a mostani indexes rajz (Matrica) mire is reflektál? (Mostanában kicsit le vagyok maradva a hírekkel.)
Én a napirajz-kommentekkel vagyok elmaradva, de itt a matricás cikk:
http://444.hu/2013/06/11/szijjartoval-ragasztottak-le-bajnait/
A CC-n, az első képkockán, a jobb alsó monitoron újraértelmezett hangyafoci kolosszál.
Éljenek az apróságok!
Na, a kinai a jomultkorjaban inkabb a vallamra csapott, hogy akkor 3,30 lesz (3,50 helyett) a tulipan, inkabb ne kotorgassam az aprot. Mondjuk ferfi volt.
A virágból még trükkösen alkudni sem lehet, mert a virág már eleve nyomott áron van, jóval az önköltségi alatt. Merugye a nárciszjácintot kaszával lesarlózni a faluszéli mezőn, ahol tonnaszámra nő, mint az a kurva medvehagyma, az már karrier. és főleg kiadás. Szóval a háromszáz az nem kétszázkilencven, nincs mit tenni.
Más: haveromék tarháltak még a kétezres évek előtti Szigeten, mert azt gondolták, az cool. Százast kéregettek, praktikusan. Mondja nekik egyszer az egyik jóindulatú tag:
– Bocs srácok, csak tízezresem van.
– Várj, lehet, hogy tudunk visszaadni! (!)
.
.
.
– Nekünk is csak tízezresünk van. :(
Tökéletes. 6 év vásározással a hátam mögött mondom ezt.
„A ma reggel annyira napirajzos volt, hogy magamat rajzoltam bele.” ÁÁÁÁ!!
Hogy is volt az a Kispál szám, hogy él egy festő, aki olyan ügyesen festi a tájat, hogy annak a tájnak aztán olyannak kell lenni, amilyen a képen…? :)
Hasonló többopciós bepróbálkozás, szintén a valós életből:
Goldmann menza (hátha valaki ráismer), sárgaborsófőzelék, magyarul „betony”. Évfolyamtársam előkotor belőle egy entitást és megreklamálja:
-Tessék mondani, ebben a főzelékben mi ez a teveturha?
-Jajédesem (nemtom, felfigyelt-e rá valaki, hogy ez ilyen aeditkenénis statikus tömböknél valahogy default megszólítás), hát szoktunk rakni egy kis szalonnabőrt a főzelékbe, hogy jobb legyen az íze.
-Igen? De a szalonnabőrt nem lehet kanállal elnyiszálni!
-Ja, akkor rántás.
Akkor rántás. Na, ez akkora gyöngyszem volt, hogy nálunk szállóige lett belőle.
Ti ammazzo, scemo di merda : Megöllek, hülye szar!
Szia, Ági!
És ne menjünk el a mai indexes rajz mellett sem, ami egészen csodálatos. Már csak a körkörösebbik maffiózó képi megvalósítása miatt is.
Viszont valaki véletlenül nincs otthon a szitokfordításban?
Nem ejtették fejre a drága jóasszonyt, tudja ő jól, hogy az a 290 forintos bepróbálkozás csak aljas trükk. A menedzserpalánta persze ahhoz nyúlbéla, hogy nyíltan megalkudjon a virágra, azért trükközik az apróval.
trükkös
Epic :) Ma ebédnél 920-at kellett fizetnem. Adtam egy ezres, és megkérdeztem, adhatok-e egy huszast. Persze. Erre visszadott 10-es 20-asokban 100 Ft-ot… köszi.
Azt azért vegyük észre, hogy a te esetedben alapvető matematikai ismeretek hiányának fennforgása vélhető, míg ellenben a rajzon szereplő kisnyugdíjas abakusszal kel s fekszik.
Miről beszélsz? 920 a vége, adna 1020-at, hogy százast tudjon visszakapni. Ez hasznos olyankor, ha a kereskedőnek a százas a legkisebb érméje, ezért szokásban van felajánlani a dolgot.
Barlangban élsz, vagy mi?
rácsapnak a kofák a csilingelő vasakra, mint tyúk a takonyra.
egyébként szerintem a 700 forintos óráját akarta visszajárónak, ha már az utolsó képen levette a csuklójáról.
És közben elloptad szegény néni óráját?
Egyszer próbáltam meg alkudni virágos nénitől, beláttam, hogy esélytelen…
Ja, most látom, hogy „torzítatlan leképzése a ma reggel történteknek”. Na, megmondtam, bazmeg!
Másfél kiló ciánkálit be mernék venni rá, hogy ez a pár kocka megtörtént eseményt dolgoz fel!
Kép alapján megkeresem a nénit, hátha nekem 295-ér odaadja.
:D
Ilyen szakállas fejjel virágot venni?