ezt mondja a ai: ez egy magyar egypaneles képregény a Napirajzról.
Röviden mi látható:
• Egy férfi valami növényvédő/permetszer-szerű szert keres.
• Az eladó mondja, hogy a fagy miatt most ilyesmi már nem kellene.
• A vevő azt válaszolja, hogy „igen, elmúlt az aszály”, tehát rosszul érti a helyzetet.
• Kiderül, hogy bio-tíbort (bioterméket) akar, mert „csak azt eszik, amit megtermelnek”.
• A csattanóban egy jeges vízben vergődő pár látszik, és a férfi azt mondja, hogy a saját feleségét eszi, mert „mindenki annyit ér, amennyit megterem”.
A poén lényege:
• a „bio”, „saját termelés”, „amit megtermelünk, azt esszük” gondolatot abszurd, szó szerinti irányba viszi el, és erre épül a fekete humorú végső csavar.
Dezsóbátyám elei az 50-es évek óta mérgezték magukat a növényvédő szerekkel. A mutáció olyan szintjére jutottak, amelyre a krétakor óta nem volt példa. Erre most, ötödik generációs kiskerttulajdonosként kitalálja, hogy az akut háromkezűség ellen majd jó lesz a bio?
Hogy egy kapcsolódó sztori, amit hallottam: Bőszen permetezi a szomszéd az érett szőlőt, a kérdésre, miszerint nem lesz-e ebből baj, hiszen másnap viszik a piacra: Eladásra lesz, nem megevésre!
…nekem meg a decis az, ami elsőre nem esett le. Decis, decis…vázze’ , hát ezzel fújtam a szőlőt fiatalként!
Ilyen Grafit többrétegű utalásrendszere, le kell hámozni róla minden humorzsát, és feltárul az összhatás. Profi. Nem hiába rajong érte Speier Dávid is, pedig hát ő azért nem kicsit király a magyar nyelvben („Megnézem, hol van az úr vára…” „Hogy mit nézel meg?” „Kúrvára semmi közöd hozzá!” :-) ; „Gallyra mész, öreg?!”).
Bocs: ezek szerint nem láttad a Trópusi vihart a Speier-féle magyar szinkronnal. Az ott bizony „Gallyra mész, öreg?”. Nem magyarázom el a zseniális fordítási poént, inkább kérlek nézd meg.
Utolsóelőtti képkockán Dezsőbátyám olyan, mint akit az AI generált sebtibe, oszt több végtagja lett, mint az a jóízlés szerint megengedett. Másfelől érthető, mer ki akarja lerakni a kosarat, meg a flakon, csak azért, hogy feépakolja a kukkert.
Amikor az ember gumicsizmában csattogva elindul egy kanna Gramoxonnal a kezében a kert vége felé egy szép nyári estén. Másik kezében a kapa, a harmadikban a Szopol rádió… könnycsepp.
Demiafenéért táplálod meg vele az AI-t? Hogy az algoritmus előbb utóbb lemásolhassa a Grafit művészetét?
Hát ha az éáj szerint jeges vízben vergődnek az utolsó képen, akkor egy darabig nem kell ettől félni, hogy elveszi a munkánkat.
ezt mondja a ai: ez egy magyar egypaneles képregény a Napirajzról.
Röviden mi látható:
• Egy férfi valami növényvédő/permetszer-szerű szert keres.
• Az eladó mondja, hogy a fagy miatt most ilyesmi már nem kellene.
• A vevő azt válaszolja, hogy „igen, elmúlt az aszály”, tehát rosszul érti a helyzetet.
• Kiderül, hogy bio-tíbort (bioterméket) akar, mert „csak azt eszik, amit megtermelnek”.
• A csattanóban egy jeges vízben vergődő pár látszik, és a férfi azt mondja, hogy a saját feleségét eszi, mert „mindenki annyit ér, amennyit megterem”.
A poén lényege:
• a „bio”, „saját termelés”, „amit megtermelünk, azt esszük” gondolatot abszurd, szó szerinti irányba viszi el, és erre épül a fekete humorú végső csavar.
Dezsóbátyám elei az 50-es évek óta mérgezték magukat a növényvédő szerekkel. A mutáció olyan szintjére jutottak, amelyre a krétakor óta nem volt példa. Erre most, ötödik generációs kiskerttulajdonosként kitalálja, hogy az akut háromkezűség ellen majd jó lesz a bio?
Bibliájuk a „Nagy bánat a kis öröm”.
Pardon. A „Nagy öröm a kiskert”.
Ha egyszer lesznek normqlis hazai márkáink, azt akarom, hogy te, Grafit alkosd meg a komplett marketing-portfóliójukat.
A hökkenést jelző szövegbuborék az ártalmas, irritatív vegyszerek piktogramja
Morbid alert: a Szuicidál 200 FamilyPack™ a legütősebb, mert emberek híján nem dühöng senki a kártevő-problémán… :/
Kérem, módosítsák a díszlet! Kell a színpadra egy évszázados csődörlőcs, kacsás úszógumival.
Ez így nem kortárs, Tibor.
Hogy egy kapcsolódó sztori, amit hallottam: Bőszen permetezi a szomszéd az érett szőlőt, a kérdésre, miszerint nem lesz-e ebből baj, hiszen másnap viszik a piacra: Eladásra lesz, nem megevésre!
Ahogy mondják: „Az a bio, amit éjszaka permeteztek.”
a faszopókat kétszer kellett elolvasnom, hogy kontextusba helyezzem. másodikra is röhögtem.
ERROR: ERROR: reCAPTCHA verification failed.Please try again.
Bachter, mire nekem leesett a papírtantusz, az egy évszázad volt… De most már én is röhögök! XD
…nekem meg a decis az, ami elsőre nem esett le. Decis, decis…vázze’ , hát ezzel fújtam a szőlőt fiatalként!
Ilyen Grafit többrétegű utalásrendszere, le kell hámozni róla minden humorzsát, és feltárul az összhatás. Profi. Nem hiába rajong érte Speier Dávid is, pedig hát ő azért nem kicsit király a magyar nyelvben („Megnézem, hol van az úr vára…” „Hogy mit nézel meg?” „Kúrvára semmi közöd hozzá!” :-) ; „Gallyra mész, öreg?!”).
Bocs: gajra. Nem gallyra.
Bocs: ezek szerint nem láttad a Trópusi vihart a Speier-féle magyar szinkronnal. Az ott bizony „Gallyra mész, öreg?”. Nem magyarázom el a zseniális fordítási poént, inkább kérlek nézd meg.
hehehe
„Szép flakont vásárolna, vagy eredményt?”
Mekkora igazság ez, kéremszépen…
Lovakra veszélyes?
Vagy mi az ott a középső polcon?
Utolsóelőtti képkockán Dezsőbátyám olyan, mint akit az AI generált sebtibe, oszt több végtagja lett, mint az a jóízlés szerint megengedett. Másfelől érthető, mer ki akarja lerakni a kosarat, meg a flakon, csak azért, hogy feépakolja a kukkert.
A többkezűség tán a bioétkezés folyománya lehet…?
Én öregkoromba’ ilyen háromkezű szeretnék lenni. Nem azért, mert könnyű rá kabátot kapni, hanem mert praktikus.
Ha kettő nem emel rendesen, megy majd hárommal?
” Halakra veszélyes ”
Ja, ja másra aligha.
Egyszer mondtam a gazdaboltosnak hogy a kokain olcsóbb .
Amikor az ember gumicsizmában csattogva elindul egy kanna Gramoxonnal a kezében a kert vége felé egy szép nyári estén. Másik kezében a kapa, a harmadikban a Szopol rádió… könnycsepp.