Súlyos üzenete van a történetnek. A kisvállalkozókat sem kerüli el a korrupció: ha ügyfelet és megrendelést akarnak, nekik is keményen vissza kell osztaniuk a lóvéból.
Érdekes, én mindig előre fizettem… A legkorrektebb hangulatos megoldások azok voltak, amikor egy porcelán vázácska alá, vagy egy tenyeret formázó, hasonló kis kerámia kegytárgyba kellett tenni a pénzt. nem volt „megveszlek kilóra” érzés, és mivel utána teljes pancsi volt, minimum hatféle tusfürdőkínálattal, nem volt a pénzről átragadó baci. Azok a régi szép idők, azok a csajok. Ma már csak az menjen béranyához, aki nagyon kellemetlen élményt akar egy Photoshoppal-szőkítéssel tuningolt, striás hasú, alapban lelkesen ordítva kommunikáló Gangesz-parti Vénusztól, miközben a lakás összes helyisége, még a spájz is baszobaként üzemel.
Akkor van utófinanszírozás, ha már bejáratott és kebelbéli vagy. Mondhatni törzs-törzsvendég, éppen csak a gyerekeitek nem járnak ugyanabba az iskolába. De volt olyan is…
Milyen gyorsan ánusz lett a szájából ? :-)
Indokolatlan napszemüveghasználatért bónuszpont.
Grafit,
Olyan jó, hogy rajzoltál a mesélőről. Micsoda lélek lehetett, hogy több generáció nőtt fel a meséin..
Köszi. Nyugodjon békében..
Hozzátenném ÉN építési vállalkozó vagyok és ezt kb. VELEM szokták megtenni a megrendelőim. „Ó, még ezt vagy azt, BELEFÉR?”.
Bele a kurva anyádba, bele.
Kell bele erős live: https://index.hu/belfold/2020/02/11/ebed_tamadas_csipos_kaposvar/
Mesterünk látta előre, a évekkel ezelőtt megrajzolta..
E! ;D
Jogos a felháborodás. Úrinő nem züllik arra a szintre. Még ha kurva is.
„Egy bizonyos szint fölött, nem süllyedünk egy bizonyos szint alá.” – EP klasszik.
Súlyos üzenete van a történetnek. A kisvállalkozókat sem kerüli el a korrupció: ha ügyfelet és megrendelést akarnak, nekik is keményen vissza kell osztaniuk a lóvéból.
Elkészült a ház? A megállapodás szerinti összeg a végén kifizetve? Ja, hogy előre IS kifizetted, meraddig neki se kezdtek?! Hisziapiszi.
Szofisztikáltan finom alázás. Egy roha(d)nó világ stabil értékei még mindig az elfekvő tényekben leledzenek, nem az örökké változó ígéretekben.
Érdekes, én mindig előre fizettem… A legkorrektebb hangulatos megoldások azok voltak, amikor egy porcelán vázácska alá, vagy egy tenyeret formázó, hasonló kis kerámia kegytárgyba kellett tenni a pénzt. nem volt „megveszlek kilóra” érzés, és mivel utána teljes pancsi volt, minimum hatféle tusfürdőkínálattal, nem volt a pénzről átragadó baci. Azok a régi szép idők, azok a csajok. Ma már csak az menjen béranyához, aki nagyon kellemetlen élményt akar egy Photoshoppal-szőkítéssel tuningolt, striás hasú, alapban lelkesen ordítva kommunikáló Gangesz-parti Vénusztól, miközben a lakás összes helyisége, még a spájz is baszobaként üzemel.
Akkor van utófinanszírozás, ha már bejáratott és kebelbéli vagy. Mondhatni törzs-törzsvendég, éppen csak a gyerekeitek nem járnak ugyanabba az iskolába. De volt olyan is…
Ó, igen, a többféle tusfürdő… Kiemelkedően fontos volt, hogy eltaláld, melyik hasonlít a legjobban az otthonihoz!
Azt jól látom, hogy kibontott óvszer csomagolása hever a padlón?
Részletek, öcsém, részletek!
Tűz kész Zippo az ágyon hanyagul.
Cicis Zippó, mi? Vén kujon…
A valósággal való bárminemű párhuzam kizárólag a véletlen műve lehet.
Amúgy meg fiktív a sztori, mert a mai építőipari helyzet az, hogy verd ki magadnak otthon. Esetleg fizethetsz is érte.
Korrajz.