Közös sóhaj tovatűnő emlékek és vágyak lepedőjéről. :D
Az öregnek egy medical sex worker kell. Bezony, Japán.
Ágota meg póló terén erősen, határozottan indít, további igények felmerülése nélkül könnyen találhat jelentkezőt. :)
Természetesen a kulcs a fitymaszukulet, mert mitől szűkül a fityma? Ágota szeretne szűkíteni, de az öreg dzsentlement taszítja ez a nyílt felkinalkozas, ezért finoman, de határozottan visszautasítja azt. Gyönyörű, szívbe markoló románc ez, tiborok…
Azér’ ez nekem gyanús egy kicsit. Oroszhon nem az a kimondott szőlőtermesztő terület. Szüretre, valószínűleg ezért, csak a nehézkesebb „szőlő begyűjtés”-t (сбор винограда) találtam – kíváncsi vagyok, mit is írt eredetileg Azmatilovszkij.
Mire gondolt a költő?
Ráadásul a винограда is kb „bor alapanyag”-ot jelent nem egy rebdes szó a szőlőre. Lehet az eredetiben inkább valami aratás értelmű szó volt, csak a jó öreg Pörcz tért át a magyar lélekhez közelebb álló szüretre, hogy kijöjjön a rím.
Zseniális, de maradt bennem egy kérdés, kérlek, segítsetek benne:
1. A bácsinak rossz a hallása, és mi az ő fülével halljuk félre a kifejezést, vagy
2. Ágota gontolatai forognak mindig egy bizonyos dolog körül, és ezért olvassa félre a kifejezést (de ezt ő maga sem veszi észre).
Én az elsőt gyanítom, mert a poén úgy jobban üt a vers megelőző sorában olvasható „öreg süket” rész miatt, vagyis bebizonyosodik, hogy a bácsi is a sok öreg süket egyike.
Nos?
Izmail Vszevolodovics Azmatilovszkij (*Sztaroszibirszk, 1890 – +Novoszibirszkoje Szelo, 1980) szovjet-varég költő, műfordító, szimbolista, a XX. századi távol-keleti szovjet irodalom kétségkívül kiemelkedő, bár igen sokat vitatott, mindazonáltal az egyik méltatlanul legkevésbé ismert klasszikusa.
azok
szkaldok
A foszlányok egy részét 1899. május 17-én 14:32-kor valóban Pósalaka határában, a Sebes-Körös partján fedezte föl Wosinsky Mór (1854–1907) régész, a honfoglaló magyarokkal bevonuló egyik varég lovag oldaltáskájának maradványai között, amit még azzal a jellegzetesen varég fürtös-indás díszítéssel tarkítottak, amely szerte a kuzmikovo-sztaroszibirszki kultúra leletei között föllelhető. Még.
Innen az ismeretség.
Wosinsky később hitelét vesztette, amikor az Isztambul kávéház alagsorában szélhámosok átverték egy dárdás-piskótás szelencével, amit egy fehér-bolgár ásatásról loptak. A leletről kiderült, hogy hamisítvány. Mór utolsó éveit szolfézs-korrepetítorként tengődve élte. Kevesen tudják, hogy a Fitos babám, fordulj! – slágert is ő szerezte, igaz, Bonyhádi Kitty álnéven.
Ezt a sztorit mondjuk Szekszárdon ne nagyon terjeszd, mert ott múzeumot és lakótelepet neveztek el róla, és nem biztos, hogy a helyi kocsmák népe fogékony lenne arra, hogy Bonyhádi Kittyvel azonosítsa városuk nagy emberét.
(Én is mindig megnézem a vége-főcímet, még ha kanjikkal van írva, akkor is, de nem azért, mert akkora kultúrhérosz lennék, hanem mert egy csomószor van egy rövid, de érdekes, vicces filmrészlet, amiről lemarad, aki kiszalad.)
Kéne, hogy ezeket a lányokat egy romantikus rajzban végre valaki már alaposan.
De nem?
Volt olyan! :)
Közös sóhaj tovatűnő emlékek és vágyak lepedőjéről. :D
Az öregnek egy medical sex worker kell. Bezony, Japán.
Ágota meg póló terén erősen, határozottan indít, további igények felmerülése nélkül könnyen találhat jelentkezőt. :)
Természetesen a kulcs a fitymaszukulet, mert mitől szűkül a fityma? Ágota szeretne szűkíteni, de az öreg dzsentlement taszítja ez a nyílt felkinalkozas, ezért finoman, de határozottan visszautasítja azt. Gyönyörű, szívbe markoló románc ez, tiborok…
Azér’ ez nekem gyanús egy kicsit. Oroszhon nem az a kimondott szőlőtermesztő terület. Szüretre, valószínűleg ezért, csak a nehézkesebb „szőlő begyűjtés”-t (сбор винограда) találtam – kíváncsi vagyok, mit is írt eredetileg Azmatilovszkij.
Mire gondolt a költő?
Ráadásul a винограда is kb „bor alapanyag”-ot jelent nem egy rebdes szó a szőlőre. Lehet az eredetiben inkább valami aratás értelmű szó volt, csak a jó öreg Pörcz tért át a magyar lélekhez közelebb álló szüretre, hogy kijöjjön a rím.
Zseniális, de maradt bennem egy kérdés, kérlek, segítsetek benne:
1. A bácsinak rossz a hallása, és mi az ő fülével halljuk félre a kifejezést, vagy
2. Ágota gontolatai forognak mindig egy bizonyos dolog körül, és ezért olvassa félre a kifejezést (de ezt ő maga sem veszi észre).
Én az elsőt gyanítom, mert a poén úgy jobban üt a vers megelőző sorában olvasható „öreg süket” rész miatt, vagyis bebizonyosodik, hogy a bácsi is a sok öreg süket egyike.
Nos?
A bácsi hallja félre. Én úgy találtam ki. Az előző sorban azert van úgy, hogy „öreg süket”.
Köszönöm.
Aha. Na ezt most majdnem elhittem.
:-)
zseniális vers, mindkét fordításban. Bár az első inkább Juhász Ferenc, valóban, Pörczre nem jellemzős
Ágotának egyetlen reménye maradt, a most kamaszkorba lépett Ernőke
Ernőke vérmérséklete veszélyes Ágotára nézve. Szerintem.
Mindig pofázom, hogy Azmatilovszkijt ne szavaljon bárki, ami csak úgy beleartikulál az éterbe.
Jó, hogy végre Grafit is megénekelte.
Izmail Vszevolodovics Azmatilovszkij (*Sztaroszibirszk, 1890 – +Novoszibirszkoje Szelo, 1980) szovjet-varég költő, műfordító, szimbolista, a XX. századi távol-keleti szovjet irodalom kétségkívül kiemelkedő, bár igen sokat vitatott, mindazonáltal az egyik méltatlanul legkevésbé ismert klasszikusa.
Viszont az öreg Pósalaky bácsi még 80 felett is fejből nyomja a teljes varég népköltészetet, ide értve az ó-viking népdalfoszlányokat is.
azok
szkaldok
A foszlányok egy részét 1899. május 17-én 14:32-kor valóban Pósalaka határában, a Sebes-Körös partján fedezte föl Wosinsky Mór (1854–1907) régész, a honfoglaló magyarokkal bevonuló egyik varég lovag oldaltáskájának maradványai között, amit még azzal a jellegzetesen varég fürtös-indás díszítéssel tarkítottak, amely szerte a kuzmikovo-sztaroszibirszki kultúra leletei között föllelhető. Még.
Innen az ismeretség.
Wosinsky később hitelét vesztette, amikor az Isztambul kávéház alagsorában szélhámosok átverték egy dárdás-piskótás szelencével, amit egy fehér-bolgár ásatásról loptak. A leletről kiderült, hogy hamisítvány. Mór utolsó éveit szolfézs-korrepetítorként tengődve élte. Kevesen tudják, hogy a Fitos babám, fordulj! – slágert is ő szerezte, igaz, Bonyhádi Kitty álnéven.
Ezt a sztorit mondjuk Szekszárdon ne nagyon terjeszd, mert ott múzeumot és lakótelepet neveztek el róla, és nem biztos, hogy a helyi kocsmák népe fogékony lenne arra, hogy Bonyhádi Kittyvel azonosítsa városuk nagy emberét.
Ha komolyan gondolja a néni és nem csak polgárpukkaszt, akkor tesséksziveslenni a szökőkútnál szombaton ötkor.
SLÁK.
Meg a póló. Az igen.
Ez mehet a seb fosod mellé. Klasszik rajz. Kiváló.
Mindenkinek hiányzik valami az életéből. Ágotának egy alapos szüret.
No mi az?
Már 41?
:-)
Ezt a verset még sokat fogom idézni! Heniál, Pábló, heniál!
A reálköltészet az élet írja, evvan.
Tarisznyásbölcsész lvl 99. Freudi elszólással.
Nagyon jó!
Az öreg még nem süket. Viszont Ágota visszamehetne inkább a moziba jegyszedőnek.
Bezony!
(Én is mindig megnézem a vége-főcímet, még ha kanjikkal van írva, akkor is, de nem azért, mert akkora kultúrhérosz lennék, hanem mert egy csomószor van egy rövid, de érdekes, vicces filmrészlet, amiről lemarad, aki kiszalad.)
Most már tényleg +b*szhatná valaki!
Nem találok szavakat, Tiborom!
Döbbenet! Imádom.