Hogy amikor 1985-ben egy kiránduláson úgy eldobtam az osztály legutáltabb tagjának a ZÖLD bumerángját, és úgy berepült a susnyásba (visszatérés helyett), hogy azóta sem lett meg. Ki kellett fizetnem, de nekem megérte :D
Nem cigánykerék, csak geocaching. Két órás körséta a 30 fokban, kocsihoz visszatérve kulcs sehol. A mázli csak az volt, hogy az indulási ponttól nem messze pihent a fűben.
Erről az jut eszembe, amikor ecsémet farzsebében csodafonnal seggberúgtam. Majdnem agyhúgykövet kapott ijedtében.
Na meg kb ilyen érzés félrelőtt, terepszín tollú nyílvesszőket keresni a nyáreleji gazban.
Nekem meg az az epizód, mikor ~20 éve felszálltam a bécsi vidámpark egyik gépére walkmannel a zsebemben, aztán hirtelen elhallgatott a zene, mikor a készülék elegánsan kiugrott a farmerkabátomból azon a ponton, ahol a gép megállította az üléssort fejjel lefelé, úgy 5 emelet magasan. Atomjaira tört.
Ja, meg hagytam el Nokiát is erdőben, aztán még 2 napig hívogattuk a számot, mire lemerült az aksi, hátha az arra járó vaddisznók felveszik.
Klára nehezen bírja a stresszt, különösen, hogy láthatólag a pázsitfűfélék pollenje is allergiás reakciókat vált ki. Amit súlyosbít a napszemüveg, hiszen abban még az orráig se lát. A kulcsot így legfeljebb roppantásos technikával lenne képes megtalálni.
Möhh, hangosan felkacagtam.
Nagyon szép munka Grafit, kár hogy csak évirajz……
Kocsikulcs, tapasztalatlan lovag, vagtaban, cipzaros zseb, nem becipzarozva. Nem lett meg.
Az enyimét tarcsaja centripetális erőű.
Hogy amikor 1985-ben egy kiránduláson úgy eldobtam az osztály legutáltabb tagjának a ZÖLD bumerángját, és úgy berepült a susnyásba (visszatérés helyett), hogy azóta sem lett meg. Ki kellett fizetnem, de nekem megérte :D
Tibor viszont higgadt marad stresszhelyzetben is és ez fontos. Bár erősen kopaszodik, ez lehet az elfojtott feszültség miatt.
Nem cigánykerék, csak geocaching. Két órás körséta a 30 fokban, kocsihoz visszatérve kulcs sehol. A mázli csak az volt, hogy az indulási ponttól nem messze pihent a fűben.
Dobómágnes mindig legyen kéznél,ha már kajláskodik a Tibi.
Erről az jut eszembe, amikor ecsémet farzsebében csodafonnal seggberúgtam. Majdnem agyhúgykövet kapott ijedtében.
Na meg kb ilyen érzés félrelőtt, terepszín tollú nyílvesszőket keresni a nyáreleji gazban.
hát, pontos lövés, vagy narancsszín toll, Tibi. vagy vastag pénztárca ?
Nekem meg az az epizód, mikor ~20 éve felszálltam a bécsi vidámpark egyik gépére walkmannel a zsebemben, aztán hirtelen elhallgatott a zene, mikor a készülék elegánsan kiugrott a farmerkabátomból azon a ponton, ahol a gép megállította az üléssort fejjel lefelé, úgy 5 emelet magasan. Atomjaira tört.
Ja, meg hagytam el Nokiát is erdőben, aztán még 2 napig hívogattuk a számot, mire lemerült az aksi, hátha az arra járó vaddisznók felveszik.
nem egy kifejezett cigánykerekezős típus :)
jó volt :D
Klára nehezen bírja a stresszt, különösen, hogy láthatólag a pázsitfűfélék pollenje is allergiás reakciókat vált ki. Amit súlyosbít a napszemüveg, hiszen abban még az orráig se lát. A kulcsot így legfeljebb roppantásos technikával lenne képes megtalálni.
– Hányjak neked cigánykereket?
– Hát én neked bürkés borsót?
Na végre! E!
, ennyi.
Nem első
alkalom, hogy megrajzolod, hogy mennyire agymerev törpefasz vagyok időnként.
Köszönjük Grafit.