Nem tudom elégszer végignézni, annyira átütő és frappáns a rajz. És persze a jó nádvágó kurva anyját a marketingesnek, amelyik kiokádja az n+1-edik modoros, magyarkodó, izzadságszagú, fos elnevezést, csak azért, hogy a legtahaja elhiggye, hogy ez a szánalmas sütemény nem pont ugyanaz, mint a harminc többi.
A mai indexes rajzot nem lehet kommentelni, így itt vagyok kénytelen morogni.
Ad 1: Ha kell, küldök radírt, vagy legalább egy Paint-et a Mesternek, hogy a vázlatvonalakat ki tudja törölni. Legalább onnan, ahol ez a szöveg olvashatóságát negatív impakttal (Impacttal, hehe) terheli.
Ad 2: A címlapra került kisképhez pedig ki is áll a zongoránál? Milyenebb színű az orgonánál? Hát nem fekete, mint a rajzon.
Mint ahogy a kollégája is, hiszen ő is egyből vágja, mi a stájsz. Érzőlelkű, intelligens faszfejek, akiket a tehetségükhöz mérten elegendően megaláztak. És azért ordibálnak a userekkel, mert még talpon vannak, nem a depresszióban, de már a szélén.
Így van. Még a vevőnek is odaszólnak félhangosan, hogy „kussoljál”, amikor az belezavar a kommunikációba a motyogásával. Szerencsére él még az öntudatos eladó, aki nem hajol be a vevőelégedettségi trendeknek holmi kasszáserzsi módjára, hanem keményen lealázza a fogalmatlan hülyéket, akik egy vincellér rozspárnát is képtelenek megjegyezni a csökött agyukkal.
Az öntudatos vásárló… lol. Amelyik belezabál a pisztáciába és a markában gyűtött héjat kiszórja a polcra? Amelyik lelegeli a szőlőt decemberben de vásárolni belőle sóher? Amelyik inkább belerúg a kiesett kiflibe de le nem hajolna érte? A sutyerák megkeseredett balfasz aki legalább a pénztárossal szemben most jól megmutatja? Lefogadom hogy a nagy öntudatával egy kódot se vágna fejből.
Mióta sajnos megjártam azt az oldalt is nem tudok rájuk haragudni, amennyi kreténnel van dolguk egész nap örülhet mindenki hogy nem kezdenek ámokfutásba egy henteskéssel.
Te öntudatos vásárló a magas lovon te.
RAL. Így a DIN szabvány (torz?)szülötte, jármű-, vagy építőipari pedigrével.
Szerintem ütött a rajz. Nagyot. A pékárut pedig így mondta BevásárlóTibor, hosszan nyomatékosítva az ú-t. Mester csak figyelte, s fonetizálta.
Nagyon felröhögtem.
Köszönet.
Ez a lelógó lámpa és az egyenruha alapján egy lidl. Én mindig a lidlt tartottam a diszkontok platóni ideáljának, a kasszás mindig tudja, hogy mit veszek, pedig direkt szopatom őket, hogy teszteljem, a zárt, kisablakos papírzacskóba egymáshoz hasonlító pékárúkat pakolok, de nem tudtam átbaszni őket eddig. A kasszagép csak akkor nyomtat, ha már végzett az egésszel, így nincsenek negatív előjelű termékek, azonos termékek mindig csoportosítva, jól kezelik a kasszaváltást, egyszóval pöpec egy hely.
Ez mostanában a második olyan rajz amit többször visszajövök „elolvasni” mer olyan jó. Boldogsággal tölt el hogy még mindig ilyen frappánsan ki tudod teregetni a magyar néplélek elhanyagolt bugyrait.
Az ELTE előtt , még a kilencvenes években két esztendőt és kilenc hónapot húztam le egy éjjel-nappali boltban. Tapasztalatból mondom, a számsorok meglepő gyorsasággal képesek rögzülni az agyban – persze mondjuk a tanulási szándék sem árt, ha ott buzog az emberben. A szemléltetett alpári stílus sekélyes korunk elsőrangú lenyomata. Az ilyen lény nem hogy kasszásnak, de dögkút kezelőnek sem lenne jó.
Még emlékszem, a kódok hajnalán – vagy 25 éve – a bgyarmati CBA-ban vettem némi pékárut. A pénztárnál a kiscsaj belenézett a zacskóba, kicsit ráncolta a homlokát, majd fejből beütött a számítógépbe egy 12 jegyű számkódot.
És a képernyőn megjelent a felirat: Kifli.
A Spar szerencsére már rég túltette magát ezen. Ott nemhogy a pénztárnál dolgoztatják ingyen a vevőt a fizetett alkalmazott helyett, hanem még a pékárura is a vevőnek kell vonalkódot tennie. A pénztárnál már nem lehet megadni, hogy „2 zsömle”.
Nem is járok oda, ha tehetem.
De igen, de igen, de igen! Rendszeresen vásárolok a Spar-ban, átlag kéthetente kúrom el a kódot (mert a kacskakezű nem tud 5 centi távolságot tartani a táblákkal, aztán találd ki, melyik kód melyik), és a pénztárosok ilyenkor simán át tudják írni a kódot.
Le is ellenőrzik, hogy az van-e a zacsiban, és átírják, ha elrontottad.
Kivéve egy kontraszelektált faszkalapot, aki olyan lusta/lassú, hogy mindenki a másik pénztároshoz áll, aki már egyszer megtapasztalta. Na, nála lehet szisztémába pakolni még egy lajhárnak is. És nem keresi ki a kódot, ha elfelejtettél ragasztani, mert a te dolgod, nem az övé…
Jaja. Zöldséget is le kell mérni+kódot ragasztani. Sokan beszopják, akik általában máshova járnak, és ott nem kell. Én még kitartok mellettük, nem szeretem, ha úgy kell kivadászni a megszokott cuccokat a sajátmárkásak közül, ha egyáltalán van, amit megszoktunk.
Szívlapáttal basznám pofán a tanácsadót, aki ezt a ragasztgatást/méregetést kiötlötte, meg még be is vezetette. (Szerintem van köze hozzá a konkurrenciának. )
Micsoda szerencse, hogy a teszkópénztárosoknál már követelmény a RAL kódok ismerete.
Agyagbarnát is mondhatott volna, de szakmailag így sokkal korrektebb.
Ezt így hallottam a saját szemmel:
-…és kérexépen egy francia kenyeret is.
-Hogy? Mit? Az nincs…
-Azt a hosszúkás francia kenyeret, ott!
-Ja hogy egy baguette-et! (és a háta mögé szól) -Légyszi adj már egy francia kenyeret!
Anyám a fogyasztóvédelemnél dolgozott. Ilyen és hasonló esetekben idézte a Codex Alimentarius Hungaricus 247. § 532/7933b-t, amiben (nyilván) az volt, hogy nem azonosítható termék bemutatására a vevő nem kötelezhető. Így sokszor volt nálunk otthon okosba szerzett Goudás patkó :D
Ez annyira életszagú hogy teljesen! A mai napig nem tudom zavar nélkül kimondani azt, hogy „békönös-goudás patkó”, de a kasszás se. -Goudás? -Az. Ennyi a párbeszéd. Azt érzi az ember ha valami libabőröztetően ordenáré újgazdagosan sznobságot mímelően fos. Mármint a neve, az íze csudifini!
Mondjuk a békön miatt is járna a náspáng. Szalonna ecsém. Sza-lon-na!
Tanusíthatom. Kislányom Belgiumban járta az elsőt, flamand területen, vagyis holland nyelvterületen. Az általános iskolás olvasókönyvükben az, ahogy a macska fúj, így volt leírva fonetikusan: „BGGGGGG!”
Ezek után mindenki el tudja képzelni, hogyan kell ejteni azt a hangot.
Nekem a holland olyan, mintha folyton harákolna, mert köpni készül. Nem merek közel menni hozzájuk, mert hátha egyszer tényleg nem az van, hogy milyen szép város az a Gouda, hanem simán leköp.
hááá visítva röhögök, de pontosan tudom miről beszélsz, egyik holland jóbarátom neve az hogy Peter Sgerrenberg. Az „R” betűt is raccsolva kell mondani, gondolhatod milyen szépen hangzik. Megtanított rá hogy hogyan kell kimondani.
Csak a rend kedvéért:
https://images.app.goo.gl/8Nit8hry1BVKJkkD8
A spárban műltkor ‘mákos genyó’nak titulálta a pénztáros a szerzeményem
Nem tudom elégszer végignézni, annyira átütő és frappáns a rajz. És persze a jó nádvágó kurva anyját a marketingesnek, amelyik kiokádja az n+1-edik modoros, magyarkodó, izzadságszagú, fos elnevezést, csak azért, hogy a legtahaja elhiggye, hogy ez a szánalmas sütemény nem pont ugyanaz, mint a harminc többi.
A mai indexes rajzot nem lehet kommentelni, így itt vagyok kénytelen morogni.
Ad 1: Ha kell, küldök radírt, vagy legalább egy Paint-et a Mesternek, hogy a vázlatvonalakat ki tudja törölni. Legalább onnan, ahol ez a szöveg olvashatóságát negatív impakttal (Impacttal, hehe) terheli.
Ad 2: A címlapra került kisképhez pedig ki is áll a zongoránál? Milyenebb színű az orgonánál? Hát nem fekete, mint a rajzon.
Pont azért fekete, mert gyász. Mindegy.
Elnézést kérek az ingerültségért és a figyelmetlenségért. A beszólásért meg pláne. Remélem, az ücög már elfogyott, így biztonságban vagyok.
Találós kérdés: öt lába van, abból kettő szőrös, mi az?
Ötlábú kecske, amelynek három lába borotvált.
marrone fango
Az pékáru rövid u-val basszájba!
hiaba oldottak meg, tibi ugyis szisztemaba pakol..
A péktermék nevére nem emlékszik, de ránézésből megmondja a színkódját. Tibi vélhetően grafikus dizájnerből emigrált a szupermárket kasszájába.
Mint ahogy a kollégája is, hiszen ő is egyből vágja, mi a stájsz. Érzőlelkű, intelligens faszfejek, akiket a tehetségükhöz mérten elegendően megaláztak. És azért ordibálnak a userekkel, mert még talpon vannak, nem a depresszióban, de már a szélén.
Így van. Még a vevőnek is odaszólnak félhangosan, hogy „kussoljál”, amikor az belezavar a kommunikációba a motyogásával. Szerencsére él még az öntudatos eladó, aki nem hajol be a vevőelégedettségi trendeknek holmi kasszáserzsi módjára, hanem keményen lealázza a fogalmatlan hülyéket, akik egy vincellér rozspárnát is képtelenek megjegyezni a csökött agyukkal.
Az öntudatos vásárló… lol. Amelyik belezabál a pisztáciába és a markában gyűtött héjat kiszórja a polcra? Amelyik lelegeli a szőlőt decemberben de vásárolni belőle sóher? Amelyik inkább belerúg a kiesett kiflibe de le nem hajolna érte? A sutyerák megkeseredett balfasz aki legalább a pénztárossal szemben most jól megmutatja? Lefogadom hogy a nagy öntudatával egy kódot se vágna fejből.
Mióta sajnos megjártam azt az oldalt is nem tudok rájuk haragudni, amennyi kreténnel van dolguk egész nap örülhet mindenki hogy nem kezdenek ámokfutásba egy henteskéssel.
Te öntudatos vásárló a magas lovon te.
Öntudatos ELADÓt írt…
Azért nem mindenki ilyen gazember ám, mert van, aki igenis lehajol a kifliért, ha az leesett, és rendesen visszateszi a többi közé. Láttam.
Pontosan, így – így… :(
Hexakódja: #7e4b26
RAL. Így a DIN szabvány (torz?)szülötte, jármű-, vagy építőipari pedigrével.
Szerintem ütött a rajz. Nagyot. A pékárut pedig így mondta BevásárlóTibor, hosszan nyomatékosítva az ú-t. Mester csak figyelte, s fonetizálta.
Nagyon felröhögtem.
Köszönet.
VINCELLÉR ROZSPÁRNA
jaj ezen én is felkaptam a fejem.
elképzeltem milyen lehetne, ha Grafitot rászabadítanák a branding osztályokra, és telerakná Magyarországot ilyen terméknevekkel
az a semmibe révedő szem, miközben ordít :D
Ez a lelógó lámpa és az egyenruha alapján egy lidl. Én mindig a lidlt tartottam a diszkontok platóni ideáljának, a kasszás mindig tudja, hogy mit veszek, pedig direkt szopatom őket, hogy teszteljem, a zárt, kisablakos papírzacskóba egymáshoz hasonlító pékárúkat pakolok, de nem tudtam átbaszni őket eddig. A kasszagép csak akkor nyomtat, ha már végzett az egésszel, így nincsenek negatív előjelű termékek, azonos termékek mindig csoportosítva, jól kezelik a kasszaváltást, egyszóval pöpec egy hely.
Aztán lehet csak Budapesten ennyire helyrék.
Jakérem, ott _szisztémába_ megyen minden, ahogy kelletesz.
Ez mostanában a második olyan rajz amit többször visszajövök „elolvasni” mer olyan jó. Boldogsággal tölt el hogy még mindig ilyen frappánsan ki tudod teregetni a magyar néplélek elhanyagolt bugyrait.
Grafit, ha ezt megcsinalod angol bugyborekokkal eskuszom kiragasztom a CustomerSupport irodaba’ a gyarba’.
Tiborom, rendelkezésedre áll a Paint és a Google Fordító.
Az ELTE előtt , még a kilencvenes években két esztendőt és kilenc hónapot húztam le egy éjjel-nappali boltban. Tapasztalatból mondom, a számsorok meglepő gyorsasággal képesek rögzülni az agyban – persze mondjuk a tanulási szándék sem árt, ha ott buzog az emberben. A szemléltetett alpári stílus sekélyes korunk elsőrangú lenyomata. Az ilyen lény nem hogy kasszásnak, de dögkút kezelőnek sem lenne jó.
vekni, rúd, rudacska, papucs, hatszög, csomó, csónak, snack, táska, maxi, twist, magvas, vágott, óriás, korong
Még emlékszem, a kódok hajnalán – vagy 25 éve – a bgyarmati CBA-ban vettem némi pékárut. A pénztárnál a kiscsaj belenézett a zacskóba, kicsit ráncolta a homlokát, majd fejből beütött a számítógépbe egy 12 jegyű számkódot.
És a képernyőn megjelent a felirat: Kifli.
A Spar szerencsére már rég túltette magát ezen. Ott nemhogy a pénztárnál dolgoztatják ingyen a vevőt a fizetett alkalmazott helyett, hanem még a pékárura is a vevőnek kell vonalkódot tennie. A pénztárnál már nem lehet megadni, hogy „2 zsömle”.
Nem is járok oda, ha tehetem.
De igen, de igen, de igen! Rendszeresen vásárolok a Spar-ban, átlag kéthetente kúrom el a kódot (mert a kacskakezű nem tud 5 centi távolságot tartani a táblákkal, aztán találd ki, melyik kód melyik), és a pénztárosok ilyenkor simán át tudják írni a kódot.
Le is ellenőrzik, hogy az van-e a zacsiban, és átírják, ha elrontottad.
Kivéve egy kontraszelektált faszkalapot, aki olyan lusta/lassú, hogy mindenki a másik pénztároshoz áll, aki már egyszer megtapasztalta. Na, nála lehet szisztémába pakolni még egy lajhárnak is. És nem keresi ki a kódot, ha elfelejtettél ragasztani, mert a te dolgod, nem az övé…
Jaja. Zöldséget is le kell mérni+kódot ragasztani. Sokan beszopják, akik általában máshova járnak, és ott nem kell. Én még kitartok mellettük, nem szeretem, ha úgy kell kivadászni a megszokott cuccokat a sajátmárkásak közül, ha egyáltalán van, amit megszoktunk.
Szívlapáttal basznám pofán a tanácsadót, aki ezt a ragasztgatást/méregetést kiötlötte, meg még be is vezetette. (Szerintem van köze hozzá a konkurrenciának. )
vezettette… Bocs.
Micsoda szerencse, hogy a teszkópénztárosoknál már követelmény a RAL kódok ismerete.
Agyagbarnát is mondhatott volna, de szakmailag így sokkal korrektebb.
Ezt így hallottam a saját szemmel:
-…és kérexépen egy francia kenyeret is.
-Hogy? Mit? Az nincs…
-Azt a hosszúkás francia kenyeret, ott!
-Ja hogy egy baguette-et! (és a háta mögé szól) -Légyszi adj már egy francia kenyeret!
Anyám a fogyasztóvédelemnél dolgozott. Ilyen és hasonló esetekben idézte a Codex Alimentarius Hungaricus 247. § 532/7933b-t, amiben (nyilván) az volt, hogy nem azonosítható termék bemutatására a vevő nem kötelezhető. Így sokszor volt nálunk otthon okosba szerzett Goudás patkó :D
Ez annyira életszagú hogy teljesen! A mai napig nem tudom zavar nélkül kimondani azt, hogy „békönös-goudás patkó”, de a kasszás se. -Goudás? -Az. Ennyi a párbeszéd. Azt érzi az ember ha valami libabőröztetően ordenáré újgazdagosan sznobságot mímelően fos. Mármint a neve, az íze csudifini!
Mondjuk a békön miatt is járna a náspáng. Szalonna ecsém. Sza-lon-na!
Ráadásul „Gouda” az egy holland város és úgy kell kiejteni, hogy: Háudá. Itt a „H” az egy torokreszelős hang. Most képzeld el a miskolci lidlibe’…
Egészen „eddig” azt gondoltam, hogy Gouda egy híres magyar pék/cukrász volt. Tudom, öngól.
Tanusíthatom. Kislányom Belgiumban járta az elsőt, flamand területen, vagyis holland nyelvterületen. Az általános iskolás olvasókönyvükben az, ahogy a macska fúj, így volt leírva fonetikusan: „BGGGGGG!”
Ezek után mindenki el tudja képzelni, hogyan kell ejteni azt a hangot.
Nekem a holland olyan, mintha folyton harákolna, mert köpni készül. Nem merek közel menni hozzájuk, mert hátha egyszer tényleg nem az van, hogy milyen szép város az a Gouda, hanem simán leköp.
:D Hát most ezen behaltam…az ücök vinné el a bendőjében,hát nekem miért nincs még ilyen ékes szavú holland spanom? :/
hááá visítva röhögök, de pontosan tudom miről beszélsz, egyik holland jóbarátom neve az hogy Peter Sgerrenberg. Az „R” betűt is raccsolva kell mondani, gondolhatod milyen szépen hangzik. Megtanított rá hogy hogyan kell kimondani.
Lánykori nevén töpörtyűs pogácsa??
Azért nem találta, mert a pékárú-nál kereste, de a pékáru-ban biztosan megtalálta volna.
Bocs…
Ha a szotyola helyett mondhatja, hogy makuka, akkor a pékárú is simán belefér… Szerencsére nincs benne sem J, sem LY :-)
Jó hát, nem lehet mindenki parlamenti képviselő, aki nem tud hejesírni! (Sem.)
Tegnap jártam így. Hajdinás-rozsos faszom. Négyen kellettek míg kiderült, pedig felajánlottam hogy megnézem, de az nem tartott volna elég sokáig.
clay brown… gyanús a kakiszinű pékáru
Ciabatta. Csibatta. Ebadta.
Baguette a fene.
Csabatta Tibor, Csabatta!
Én azt szimplán Csubakkának hívom. Kész és kész.
Ma is tanultam valamit, kösz geci :D
Lehmbraun