Annyira nem vagyok öreg, de még nekem is rémlik, hogy volt szerencsém a művésznő alkotásaihoz fiatalabb koromban, amikor a tömegtermelt kenyérutánzatok még nem borították be a valódi művészetet a polcokon.
A címkét meg szerintem mindenki megette, aki fogyasztott valaha igazi kenyeret.
Bölcsészkar büfé-könyvtár szakos hallgatója, erős etno-pop beütéssel. Tipikus élőhelye: nyáron belvárosi parkok, tisztások, ahol kisebb csapatokba tömörülve félájultan elemzik Bő Brünhilda leszbikus költészetét. Télen könyvtárakba behúzódva vészelik át a vizsgaidőszakot.
A Picasso áthallások külön szépek. Ugyanitt érdeklődnék, hogy egy sütőművész számára az a legnagyobb elismerés, hogy elfogyasztják az alkotásait, vagy ha nem?
Ez most Szecsőt telibe találta!
Ott töltöttem gyerekkorom nyarait. Fantasztikus kenyeret sütöttek a helyi pékségben, messze érződött az illata reggelente…
Vitték az emberek vonaton, két, nagy, telepakolt szatyorral a két kilós kenyereket még Pestre meg Jászberénybe is.
Talán ez az ami valóban említésre méltó volt ott…meg a Tőzeges.
Nincs már meg, sajnos, egyik sem.
Jól gondoljuk meg, milyen művészeti irányt választunk, mert ha művészetünk tárgya nem kellően időtálló, Fogalmatlan Tibor retekkel fogja felzabálni, Sznob Klára és Bigott Aranka mélységes megdöbbenésére.
És még valami: eszembe jutottak a csegöldi nyarak, amikor biciklis ülőkészültségben lestem a kenyeres autó érkezését. Azokon a vekniken mindig tövig volt nyomva a cetli.
Annyira nem vagyok öreg, de még nekem is rémlik, hogy volt szerencsém a művésznő alkotásaihoz fiatalabb koromban, amikor a tömegtermelt kenyérutánzatok még nem borították be a valódi művészetet a polcokon.
A címkét meg szerintem mindenki megette, aki fogyasztott valaha igazi kenyeret.
Lehetett átmenni kenyér, Tibor! Vagy Klára. Vagy mi az isten, Józsikám!
a mickjagger feju mikrofontarto klara is buntet
Bölcsészkar büfé-könyvtár szakos hallgatója, erős etno-pop beütéssel. Tipikus élőhelye: nyáron belvárosi parkok, tisztások, ahol kisebb csapatokba tömörülve félájultan elemzik Bő Brünhilda leszbikus költészetét. Télen könyvtárakba behúzódva vészelik át a vizsgaidőszakot.
gyúrós volt a művésznő: budi builder.
Hibátlan, ezért megérte várni!
A Picasso áthallások külön szépek. Ugyanitt érdeklődnék, hogy egy sütőművész számára az a legnagyobb elismerés, hogy elfogyasztják az alkotásait, vagy ha nem?
Ez most Szecsőt telibe találta!
Ott töltöttem gyerekkorom nyarait. Fantasztikus kenyeret sütöttek a helyi pékségben, messze érződött az illata reggelente…
Vitték az emberek vonaton, két, nagy, telepakolt szatyorral a két kilós kenyereket még Pestre meg Jászberénybe is.
Talán ez az ami valóban említésre méltó volt ott…meg a Tőzeges.
Nincs már meg, sajnos, egyik sem.
A szemem könnybe lábadt mostan két napig nem látom a NullPointerException.
Szecsői Sütőipari V.!!!
A hájjal dolgozó művésznő…
https://magyarnarancs.hu/komplett/eheto-emeszthetetlen-87436
:-D
Ez nem a beszélő héjas Klára véletlenül?
http://napirajz.hu/?p=1652
Uff uff uff! Engedje meg, hogy milyen szeme van önnek, Bélám???4?
Feketeöves olvasó, aki érti a művészet, az interpiktualitást!
Jól gondoljuk meg, milyen művészeti irányt választunk, mert ha művészetünk tárgya nem kellően időtálló, Fogalmatlan Tibor retekkel fogja felzabálni, Sznob Klára és Bigott Aranka mélységes megdöbbenésére.
Csodálatos lett :)
Őőő…. Nem tudom, szabad- e ilyesmit elmondani… Én régen sokszor megettem a címkét a kenyérhéjjal együtt.
Köszönjük, régen röhögtem ilyen jót!
És még valami: eszembe jutottak a csegöldi nyarak, amikor biciklis ülőkészültségben lestem a kenyeres autó érkezését. Azokon a vekniken mindig tövig volt nyomva a cetli.
Jeeee! Szemben laktunk a kisbolttal. Csak meghallottam, ahogy bedobálják a kenyeresládákat a boltba, már lehetett is átmenni a kenyérért.
Helyesen: lehetett átmenni a kenyér’.
Lehetett átmenni kenyér, Tibor! Vagy Klára.
Uhhh. Igazatok van!!