20 thoughts on “A GLUTÉN HERCEGNŐJE

  1. Rejtelmesrengeteg

    Annyira nem vagyok öreg, de még nekem is rémlik, hogy volt szerencsém a művésznő alkotásaihoz fiatalabb koromban, amikor a tömegtermelt kenyérutánzatok még nem borították be a valódi művészetet a polcokon.
    A címkét meg szerintem mindenki megette, aki fogyasztott valaha igazi kenyeret.

    Válasz
    1. PDA_FAN

      Bölcsészkar büfé-könyvtár szakos hallgatója, erős etno-pop beütéssel. Tipikus élőhelye: nyáron belvárosi parkok, tisztások, ahol kisebb csapatokba tömörülve félájultan elemzik Bő Brünhilda leszbikus költészetét. Télen könyvtárakba behúzódva vészelik át a vizsgaidőszakot.

      Válasz
  2. Somebody Someone

    Hibátlan, ezért megérte várni!

    A Picasso áthallások külön szépek. Ugyanitt érdeklődnék, hogy egy sütőművész számára az a legnagyobb elismerés, hogy elfogyasztják az alkotásait, vagy ha nem?

    Válasz
  3. Gábor Fodor

    Ez most Szecsőt telibe találta!
    Ott töltöttem gyerekkorom nyarait. Fantasztikus kenyeret sütöttek a helyi pékségben, messze érződött az illata reggelente…
    Vitték az emberek vonaton, két, nagy, telepakolt szatyorral a két kilós kenyereket még Pestre meg Jászberénybe is.
    Talán ez az ami valóban említésre méltó volt ott…meg a Tőzeges.
    Nincs már meg, sajnos, egyik sem.

    Válasz
    1. Bruce

      Uff uff uff! Engedje meg, hogy milyen szeme van önnek, Bélám???4?
      Feketeöves olvasó, aki érti a művészet, az interpiktualitást!

      Válasz
  4. PDA_FAN

    Jól gondoljuk meg, milyen művészeti irányt választunk, mert ha művészetünk tárgya nem kellően időtálló, Fogalmatlan Tibor retekkel fogja felzabálni, Sznob Klára és Bigott Aranka mélységes megdöbbenésére.

    Válasz
  5. Sztalics Naja

    Őőő…. Nem tudom, szabad- e ilyesmit elmondani… Én régen sokszor megettem a címkét a kenyérhéjjal együtt.

    Válasz
  6. Rádiós

    Köszönjük, régen röhögtem ilyen jót!

    És még valami: eszembe jutottak a csegöldi nyarak, amikor biciklis ülőkészültségben lestem a kenyeres autó érkezését. Azokon a vekniken mindig tövig volt nyomva a cetli.

    Válasz
    1. Sztalics Naja

      Jeeee! Szemben laktunk a kisbolttal. Csak meghallottam, ahogy bedobálják a kenyeresládákat a boltba, már lehetett is átmenni a kenyérért.

      Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .