Drága Művész Úr! Lesz-e idén naptár, karácsonyi ajándéknak való újabb Best of válogatás, trikó, egyéb értékálló műtárgy? Lassan itt a karácsony, a végén még nem lesz mit a fa alá rakni. Nagy a család. Én szóltam.
Egy gombásztól teljesen felesleges megkérdezni, hogy hol találta azt a gyönyörűt. Vagy pontos helyet mond és arra menni teljesen felesleges, vagy mellébeszél, pl itt a közelben, pár ösvényeken feljebb, és ő a rendesebb mert nem küld el a péróba kószálni. Ha tőlem kérdezték megmondtam, mert nem voltam vérbeli gombász, csak untam céltalanul császkálni az erdőben.
Ahol családi hagyomány a gombaszedés, ott eleve nem fogják megmondani, hiszen a rituálé része a titkos helyek ismeretének átadása, azzal az infóval együtt, hogy mikor érdemes kimenni. Ilyen a vargánya esetén pl. a nyári jégesőket követő időszak (7-10 nap), ahol a hidegsokk termőtest-képződést indukál, jellemzően a középhegységek (>500 m) területén.
Esküszöm, ezzel a két arccal találkoztam a nyáron. Testvérek voltak. Ritkán futok össze gombásszal, nemhogy „a kilátó lépcsőjétől ki nem nyitható ajtajú SUV-val, a lehető legtovábbig eljutó látogatókkal”, de ezt a két figurát megjegyeztem. Az elhunytat Lalinak hívták, sajnos másikuk nevére nem emlékszem. Legyen Öcsi. De a lényeg, hogy 43 vargányával akkor már kifelé mentem az adott ösvényen, amikor ők befelé. De teljesen máshol találtam őket; amerre igyekeztek, semmi sem volt. Mondtam is nekik. Őszinte részvétem.
Fél órával később összefutottam egy ex-sofőrrel. Gyerekkora óta járta az adott erdőt, pedig szentül meg voltam róla győződve, hogy ott más nem szüretel. Combja vékonyabb volt, mint az alkarja. 3 napos borosta, szájában sodrott cigi, 20 méterről már a borával kínált. „De tudok adni majd vizet is” – tett hozzá. 3 éves rejtély oldódott meg: megtudtam, hogyan került az adott erdőtagba Sláger feliratú papír.
A sofőr – vagy 20 évvel ezelőtt – 3000 km-t pakolt a bányász Rába frissen felújított motorjába, miközben egy oda 40, vissza 40 km-es útszakaszon ingázott. Mígnem rátört a… Az egyszámjegyű főút melletti erdőbe menekülve, extrudálás közben természetesen folyamatosan radarozott, aminek következtében nehezebben tért vissza járműve gázolajszaggal átitatott fülkéjébe.
Nem kell ehhez bevasarloturizmus. Magyarorszagon is volt Billa, nem is egy. (Nagyon jo kis aruhazak voltak.) Az egyik tok kozel volt, szinte csak ott vasaroltunk.
Egy fonott gombászkosárral NAGYON nehéz ilyen sérülést okozni. Társa elvesztése felett érzett gyásza, és dühe adott Tibornak emberfeletti erőt, hogy a kosarat az Apatibor fején széjjelbhassza.
Beteg dolog ez a gombaszedés. Ráadásul vannak, akik úgy rágerjednek, mint pitbull a gyereklábra a játszótéren. Ha kirándulni megyünk, mindig nagy ívben elkerüljük a gombászokat, mert ezek úgy csörtetnek, mint akik az életük árán is gombához akarnak jutni.
Arról nem is beszélve, hogy a gombát egy életkoron túl az ember már képtelen megemészteni.
Ja, valahogy így. És igen, az efféle „köztudott” kreténségekről is lehetne egyszer rajz…
Amúgy rendszeresen gombászom, de nem vagyok se „horda”, se veszélyes, se barátságtalan, se nagy ívben elkerülendő. Sokkal inkább magányos gyűjtögető aki igyekszik elhagyni a turisták által járt ösvények környékét…
Drága Művész Úr! Lesz-e idén naptár, karácsonyi ajándéknak való újabb Best of válogatás, trikó, egyéb értékálló műtárgy? Lassan itt a karácsony, a végén még nem lesz mit a fa alá rakni. Nagy a család. Én szóltam.
Grafit, akárki is eszelte ki, hogy kulturális cikkeket írjál, igen jól tette!
Egy gombásztól teljesen felesleges megkérdezni, hogy hol találta azt a gyönyörűt. Vagy pontos helyet mond és arra menni teljesen felesleges, vagy mellébeszél, pl itt a közelben, pár ösvényeken feljebb, és ő a rendesebb mert nem küld el a péróba kószálni. Ha tőlem kérdezték megmondtam, mert nem voltam vérbeli gombász, csak untam céltalanul császkálni az erdőben.
Ahol családi hagyomány a gombaszedés, ott eleve nem fogják megmondani, hiszen a rituálé része a titkos helyek ismeretének átadása, azzal az infóval együtt, hogy mikor érdemes kimenni. Ilyen a vargánya esetén pl. a nyári jégesőket követő időszak (7-10 nap), ahol a hidegsokk termőtest-képződést indukál, jellemzően a középhegységek (>500 m) területén.
Köszi az infót, mindig tanul az ember :-D
Esküszöm, ezzel a két arccal találkoztam a nyáron. Testvérek voltak. Ritkán futok össze gombásszal, nemhogy „a kilátó lépcsőjétől ki nem nyitható ajtajú SUV-val, a lehető legtovábbig eljutó látogatókkal”, de ezt a két figurát megjegyeztem. Az elhunytat Lalinak hívták, sajnos másikuk nevére nem emlékszem. Legyen Öcsi. De a lényeg, hogy 43 vargányával akkor már kifelé mentem az adott ösvényen, amikor ők befelé. De teljesen máshol találtam őket; amerre igyekeztek, semmi sem volt. Mondtam is nekik. Őszinte részvétem.
Fél órával később összefutottam egy ex-sofőrrel. Gyerekkora óta járta az adott erdőt, pedig szentül meg voltam róla győződve, hogy ott más nem szüretel. Combja vékonyabb volt, mint az alkarja. 3 napos borosta, szájában sodrott cigi, 20 méterről már a borával kínált. „De tudok adni majd vizet is” – tett hozzá. 3 éves rejtély oldódott meg: megtudtam, hogyan került az adott erdőtagba Sláger feliratú papír.
A sofőr – vagy 20 évvel ezelőtt – 3000 km-t pakolt a bányász Rába frissen felújított motorjába, miközben egy oda 40, vissza 40 km-es útszakaszon ingázott. Mígnem rátört a… Az egyszámjegyű főút melletti erdőbe menekülve, extrudálás közben természetesen folyamatosan radarozott, aminek következtében nehezebben tért vissza járműve gázolajszaggal átitatott fülkéjébe.
Bepolyazott lab vs crocs papucs. Naccerü!
Honnan van MINDENKINEK Billa Heute szatyra??? Az a piros sárga „valódi” még a 90es években is érték volt :D
Billa Heute szatyra MINDENKINEK van. Csak nem híreszteli senki, hanem a páncélban tartja a felső polcon. Egy Billa Heute szatyorba csomagolva.
Nekem se páncélom, se szatyrom. Én kihagytam a bevásárlóturizmust. Billát is csak kívülről láttam.
Nem kell ehhez bevasarloturizmus. Magyarorszagon is volt Billa, nem is egy. (Nagyon jo kis aruhazak voltak.) Az egyik tok kozel volt, szinte csak ott vasaroltunk.
2002-ben megvette a spar (vagy kivonultak és a spare lett?), jó kis boltok, bár nem a legolcsobbak.
Ezt nem tudtam, hogy itthon is voltak Billák. Sajnos mifelénk nem voltak ilyenek. Mi nagyon elmaradott helyen élünk.
Egy fonott gombászkosárral NAGYON nehéz ilyen sérülést okozni. Társa elvesztése felett érzett gyásza, és dühe adott Tibornak emberfeletti erőt, hogy a kosarat az Apatibor fején széjjelbhassza.
Beteg dolog ez a gombaszedés. Ráadásul vannak, akik úgy rágerjednek, mint pitbull a gyereklábra a játszótéren. Ha kirándulni megyünk, mindig nagy ívben elkerüljük a gombászokat, mert ezek úgy csörtetnek, mint akik az életük árán is gombához akarnak jutni.
Arról nem is beszélve, hogy a gombát egy életkoron túl az ember már képtelen megemészteni.
Ez így ebben a formában nem annyira igaz…melyik részét nem, milyen gombából nem, milyen főzés-szárítás után ( még) nem, milyen mikrobiommal nem, stb.
Ja, valahogy így. És igen, az efféle „köztudott” kreténségekről is lehetne egyszer rajz…
Amúgy rendszeresen gombászom, de nem vagyok se „horda”, se veszélyes, se barátságtalan, se nagy ívben elkerülendő. Sokkal inkább magányos gyűjtögető aki igyekszik elhagyni a turisták által járt ösvények környékét…
Köszönöm Grafit, részben magamra ismertem! :)
A magányos gombász a legveszélyesebb :-)
„…hogy odafent nem mindíg egyformán mérnek“
https://youtu.be/3lno6XV27W4
tízliteres suv, öezigen!
Természetesen zöld rendszámmal.
A hétvégén mi is annyi gombát láttunk, mintha be lennénk gombázva. Pedig Tomika nem is rúgott be.
Hmm… Biztos nem pickup?
Nagyon jó rajz. A korábbi bevált helyek üresek, és máshol jelent meg az őzláb, a vargánya…hogy ez is az éghajlatváltozás miatt lett-e így, passz.
Gomba! GOMBA! Mifelénk (DK-Alföld) most ősszel kurva sok volt!
Akkor legközelebb én is a DK alföldi alapszervezetével megyek gombászni.