Kedves Közönség!

Nagyon szpen köszönöm, hogy olyan sokan eljöttetek mindkét nap! Szombaton és vasárnap is 8 órát sikerült dedikálni, ami szép eredmény. Közel 200 könyvbe került rajz, ami nem rossz, szerintem. Köszönöm, hogy vasárnap az egy órás késésem dacára is kitartottatok és megvártatok.

Itt ragadnám meg az alkalmat, és mondanám el, hogy két -már megígért- esettől eltekintve, sajnos nem tudok a jövőben egyedi kéréseknek eleget tenni, úgyismint esküvői meghívó, barát/családtag születésnapi ajándéka, legénybúcsú meghívó, stb. Az elmúlt négy évben ezekből nagyon sokat készítettem, de egy ideje már nem bírom teljesíteni a kéréseket, csalódást pedig nem szeretnék többet okozni. Sajnálom, de látjátok, a napirajzok is gyérültek és inkább a blog javára használnám az egyre gyérülő, rajzolásra szánt időmet. Tudom, hogy megértitek, empatikus fasza közösség vagytok. Köszönöm szépen.

És akkor a mai rajz:

A vasárnapi zongoraszót külön köszönöm és a tapsot is.

Már csak négyet kell aludni az első dedikálásig!

Elôre szeretnék elnézést kérni az undorító téma miatt, de a világnak ilyen része is van, ha belekezdtünk, akkor járjuk körül a témát rendesen.

Egy hét múlva ilyenkor már idegesen fogom elôkotorászni a Tintenpeneket, meg torok-köszörülve várni az elsô kedves olvasókat. A könyvek készen vannak, a kiadó szerint jól sikerültek, már csak nekem kell hazajutnom épségben, Daewoo Nubira személygépkocsin, a Brenner-hágón.

Gyertek minél többen, és most, kalkulálja be!

De nem is ez a lényeg, hanem:

Kedves Közönség, a Napirajz harmadik kötete a nyomdában van. Körülbelül így fog kinézni:

Természetesen dedikálás is lesz. Mivel ez az év különleges a számomra/számunkra, így valószínűleg csak két, hétvégi nap áll majd rendelkezésünkre, hogy a könyvekbe rajzok kerüljenek. Kis családomat nem tudom hosszabb időre magára hagyni.

Az időpontok és a helyszín még szervezés alatt áll, de nagyon valószínű, hogy december 5-6 lesz az időpont, a helyszínek pedig Budapest belvárosiak. Természetesen amint biztossá válik a program, azonnal tájékoztatlak benneteket is.

Végezetül itt is szeretnék köszönetet mondani a Holzkoffer Sörgyárak GmbH-nak a könyv kiadásához nyújtott segítségéért. Olyan partnerre leltem bennük, amilyenről egy képregényrajzoló többnyire csak álmodhat. Külön köszönet jár brand-managerüknek, Heinrich Zuschauern úrnak, akivel a SAPKA magazin készített interjút. Elolvashatjátok itt.

Egy hónap és találkozunk, sziasztok!

Grafitember

Nos ez csak amolyan "működik-e még a szkenner?" jellegű bemelegítés, visszatalálás. De durvák kellenek. A lányom extrakemény, nem vagyunk egy súlycsoport. A következő rajzok némelyikében szeretném megköszönni majd valamennyi szakkönyv-szerzőnek a segítő szavakat, ugyanitt kedves édesanyjuknak is átnyújtanék majd random kemény tárgyakból egy keresetlen csokrot, szeretettel.

Drága egyetlen közönség!

Büszkén mutatom fel kislányomat Rozit. Például még csak pár napos, de máris rengeteg megrajzolandó élménnyel gazdagított bennünket. Ígérem, hogy amikor aludnék, de nem tudok, fogok napirajzokat is csinálni. Például holnap is gyertek vissza éjjel, mert lesz új. A téma komoly, nem gyerekes, kedvcsinálónak annyit elárulok, hogy a kulcsszó: POLIMER 60 (Normal Bias)