Sziasztok,

Itt egy újabb rajz, egy hajnali hármas. Már szóvá tettétek, hogy az utóbbiak mintha jobban hasonlítanának a régebbi napirajz stílusra. Ez így is van, mert arra gondoltam, hogy teljesen mindegy, mi sikerül, felteszem ide, ahogy régen, a hőskorban is volt. Egyszerűeket, ahogy jön. Egy kicsit nem szeretnék koncepcióban gondolkodni. Leírom azt is, ezredszer, hogy nem értem a „nem tetszik” kommenteket és a kritikákat sem. Talán eddig nem volt teljesen egyértelmű, ahogy fogalmaztam, most megpróbálom még egyszer. Nem akarok a Napirajzból valami hatalmas, maradandó, meghatározó, etalon dolgot csinálni. A Napirajzzal nem célom rajzilag, poénilag és legfőképpen szorakoztatásilag sem fejlődni. Az egész nem azzal a céllal indult, hogy szórakoztassalak benneteket. Készítek ilyen hülye rajzokat, mikor hogy sikerül és felteszem ide, és megmutatom az öt éve itt lógó közösségnek, aki-ami sokkal-sokkal lényegesebb képződmény, mint maga a blog. Ha valaki ezt nem érti, nem látja át, akkor valóban sok csalódás érhette eddig itt és még fogja is érni a jövőben. Azt gondolom, hogy a Napirajz halála lenne, ha megpróbálnék megfelelni mindenki igényeinek. Emiatt nem tudok mit kezdeni a kritikákkal és a beszólásokkal sem. Mert nem szeretnék fejleszteni semmit a Napirajzban kifejezésre jutó önmagamon. Más önmagamon igen, de ezen nem. 33 éves vagyok, megbasz engem is ez a kurvaélet, mint mindannyiunkat úgy általában. Úgyhogy örüljünk egymásnak ezen a helyen, annak több értelme van. Szerintem.

(Ahogy eddig, úgy ezután sem fogok törölni semmilyen kommentet. Amit írtok, és nincs link benne, megjelenik. Amiben link van, azt megnézem, hogy nem bot-e és ha nem, akkor az is). És most szeksz:

(hajnali háromkor nem jut eszedbe olyan, hogy „abált recskaforgácsok”, csak olyan szarok, hogy kicsike retkek)

Kedves Közönség,

Először is köszönöm mindenkinek a felajánlásokat. Másodszor a budapesti kaland sem volt egyszerű, a vonatút több volt, mint kalandos. Majd egyszer lerajzolom. A kupéban, három ausztrál, frissen érettségizett gáré folyamatos csacsogása mellett az alábbi opusz született, fogadjátok sok szeretettel:

Kedves Közönség!

Szeretném megköszönni a rengeteg komment! Nos, igen, nem mondanám, hogy a melegszügyű nirvánára készülünk fel, amikor a hazatérésről beszélünk. Nem lesz egyszerű, de itt sem az, a részletekbe nem szeretnék belemenni most. Viszont gondolva a kandallós megfejtéseitekre, mellyel nagyon sokat segítettek, most bátorkodnék mást. Ha esetleg van nektek elfekvőbe’ balatonendrédi parasztház-típusú ingatlan, és meg is válnátok tőle, akkor kérlek jelezzétek. Nem baj, ha felújításra szorul, a lényeg, hogy pár hónap alatt lakhatóvá lehessen tenni, aztán pedig szépen folytatni amíg pöpec nem lesz. Pénzünk nincs, de amíg hitelképesek nem leszünk, szívesen bérelnénk is. Apropó hitel, ezügyben is lehet, hogy adhatnátok tanácsot.

De addig is, rajz:

Hehe, de a héten viszont már erőszak lesz. Aélet kemény. Jó éjt!

Kedves Közönség!

Ma van a szülinapom, 33 éves lettem, úgyhogy koccintsunk együtt a Gébicsben egyet! Utána még szólok. Isten éltessen bennünket!

Hakhm…nos.

Az újabb kissé hosszúra nyúlt szünetnek több oka is volt. Egyrészt, hogy elköszöntünk egymástól a munkahelyemen és inaséveim után visszatérünk Magyarországra, várhatóan a jövő nyáron. Hogy majd hogyan tovább, arról majd egy másik blogon, később. A másik ok, hogy lassan nyomda érett lesz a következő könyv, a Napirajz 4, (alcíme: Írószemel ’74). Kedves 120 oldalas füzet, de a rajzok erősek benne. Igyekszünk még idén elkészülni vele és a szokások szerint egy-két dedikálós estet is szervezni magunknak. Gondolom, már alig pár embert érdekel ennyire ez az egész, úgyhogy végre sörözhetünk is együtt! A harmadik ok, hogy elkészítettem a grafikákat, tehát lesz bányászvonat, mérőmókus, vérnyúl és talicskás Tibi is pólón, nemsokára.

A fanyalgóknak annyit szeretnék mondani, mielőtt kialakul a flame, hogy igen „beindul a merchandise” , mert a magyarországi újrakezdéshez nagyjából annyink van, mint a legtöbb magyar fiatalnak. Azaz kitartás, türelem, csillogó szemek, egy tündéri gyerek… meg a csupasz segg.

Egészségünkre! Még egyet?

Elnézést, mégsem popzene, hanem svéd dünnyögôsmetál. Mindenesetre megjelent!