A szonszédnénnye, aki fogsor nélkül is BÁRKIT megrettent és lealáz, nem éri be ennyivel.
Harmadnap, a lakógyűlésen megjegyzi majd, hogy Pannika úgy hozza-viszi a zongorákat, mint a szeretőit. Legutóbb is azt a jóképűt, aki lehamuzta a lábtörlőjét, miután – a hallókészülékkel minden kétséget kizáróan – hallotta, ahogy b@sznak.
Szóval, jó lenne már, ha nem kedd délelőtt 11-kor, a Derrick ismétlése közben tenné legközelebb. Ráadásul, nem tudott lemenni a KÖZÉRTBE, mert a zongorával legalább 5 percig blokkolták a főlépcsőt.
Egyszóval: Nem, NEM SZARJA LE, csak épp siet, hogy a zöldséges Jolinak elpanaszolhassa, hogy felháborító, ami ebben a házban zajlik.
Ez még a jobbik fajta. Van olyan is, aki már akkor leugatja az átviteltechnikusokat, amikor azok még csak a kapun jönnek be. Utána meg odaáll beleugatni, hogy hogyan kell helyes testtartásban zongorát vinni.
Ha sikeresen lekerül a zongora a földszintre, akkor jön a panaszkodás Jolikának, hogy mitképzelnek, mifolyikitten.
Ha viszont sikerül felbaszni a szállítók agyát, akik vagy ki se viszik a zongorát, vagy félúton ott hagyják a lépcsőfordulóban, akkor megy dicsekedni, hogy az a kis rüfke mármegintmitképzel, de neféljél, ééén jólmegmondtamneki.
Nem véletlen, hogy napirajz sokszor pellengérezi ki a honi nyugger alfajokat és rasszokat. A gonoszság tartósít, és ezt sokan felismerték közülük.
Már várok egy közös költség megvitatási lakógyűlés skeccset a Mestertől, amikor a >100 millás lakást tulajdonló „fasszopóalbérlős” nyugger (ld. SA-rohamcsigás rajz) telesírja az alagsort, mer’ négy forinttal emelni kéne per négyzetméter.
Én vagyok annyira jóindulatú, hogy betudom ezt a demenciának. Van az a stádium, amikor már mindenki rohaggyonmeg, de még felismerjük a postást és a szomszéd macskáját is.
Volt szerencsem vegignezni ahogy a panceltokes pianinonkat egy Sandor es egy Tibor kulonosebb erolkodes nelkul felvittek a csigalepcson. Akkor rajottem, hogy ez is egy szolgaltatas: valaki napszaknak megfeleloen tud koszonni, es gecieros. Az anatomiajuk alapjan joggal felteteleztem, hogy masnap is fel fognak tudni kelni az agybol, hasonlo parszazkilos szarokat fel-le cigolni. Ja, es mindezt egy deak-igazolvanyert.
Látlelet, korlelet, hungaricum. Ezt is csak mi értjük, gulash-falók. Beszóló fogatlan nyugger banyatankkal rulez.
Csigaevőéknél ezt az utcáról, emelőkosaras költöztetővel oldják meg, ha van terasz, pl. a paneleknél.
Már nagyon hiányzott az új rajz, köszönöm, Grafit.
Elég jellegzetesen ilyen egységekben járnak a munkásemberek. Van egy hangos, bőbeszédű, meg egy flegmaf*sz, aki maximum okoskodni tud, azt is rosszul. Nagyobb csoportokban más archetípusok is megjelennek, mint pl a felváltva kávézó, és cigiző nemdolgozó tibi, meg a bojtártibi, aki igyekszik utánozni az elsőt, de többnyire lábalatt van. Életszerű, életszagú rajz.
Mekkora egy csíra ez a Sanyi. Hát persze, majd az 50 kilós Pannika fogja a 150 kilós zongorát kikészíteni az előszobába. Tibor viszont rutinos, úgy viszi a zongorát, mintha gitártok lenne.
150? Akár háromszor, négyszer annyi. Egy nyamvadt pianinó is legalább a duplája.
Tudom, cipeltem már én is egy Bősendorfert cca ötödmagammal, majd belenyekkentünk.
Köhögős Tibor pedig, lehet, hogy ultrabunkó, de aki csak úgy egyedül felkap egy féltonnás, bitangnagy hangszert, gurtni nélkül, az azért nem semmi.
Bevallom, hogy bár volt sokáig rövidzongoránk, de sosem emelgettem. Azt mondjuk két hórukk-ember csont nélkül hozta-vitte, igaz, nem körgangos lépcsőházban.
egyszer le kellett vinnem egy standard meretu mosogatogepet egy amszterdami belvarosi haz emeleterol, gyakorlatilag egy letran. visszasirtam a gangos hazakat.
Egyszer egy görög katolikus pap barátomat költöztettük ki a Rózsák teréről nem sokkal messzebb, de az elsőről a harmadikra. Volt egy „apróbb” faszekrény is a kollekcióban. Ketten megragadtuk, de kiderült, hogy őrület nehéz.
Mindegy, fiatalok voltunk, valahogy elintéztük.
Amikor felértünk vele és végigszenvedtük a gangon, kérdeztük Leventét, hová tegyük? Mire ő örömmel közölte:
De jó hogy felhoztátok a páncélszekrényt is.
Hát kiderült, hogy a szekrényen belül lapult egy mackó eldugva, Valójában az egész bútor csak álca volt.
Amikor elköltözött, akkor azt mondta, „immár hagyomány, hogy ti cipelitek”. :)
Gelléri Andor Endre likes this.
Remélem a Lágy Üregbe viszik az ongorát, és majd láthatjuk működés közben. No nem feltétlenül a billentyűkre gondolok…
Szerintem nincs is semmi baja a másik szárnynak.
Sanyikának megnyúlt a keze…
De az ÖREG megoldotta,aki egy ugyanolyan öreg szaki ZUK, vagy Barkas platóján kezdte,körbe fényes huzatú használt vatelin paplannal óvva a hangszert.
A szonszédnénnye, aki fogsor nélkül is BÁRKIT megrettent és lealáz, nem éri be ennyivel.
Harmadnap, a lakógyűlésen megjegyzi majd, hogy Pannika úgy hozza-viszi a zongorákat, mint a szeretőit. Legutóbb is azt a jóképűt, aki lehamuzta a lábtörlőjét, miután – a hallókészülékkel minden kétséget kizáróan – hallotta, ahogy b@sznak.
Szóval, jó lenne már, ha nem kedd délelőtt 11-kor, a Derrick ismétlése közben tenné legközelebb. Ráadásul, nem tudott lemenni a KÖZÉRTBE, mert a zongorával legalább 5 percig blokkolták a főlépcsőt.
Egyszóval: Nem, NEM SZARJA LE, csak épp siet, hogy a zöldséges Jolinak elpanaszolhassa, hogy felháborító, ami ebben a házban zajlik.
Ez még a jobbik fajta. Van olyan is, aki már akkor leugatja az átviteltechnikusokat, amikor azok még csak a kapun jönnek be. Utána meg odaáll beleugatni, hogy hogyan kell helyes testtartásban zongorát vinni.
Ha sikeresen lekerül a zongora a földszintre, akkor jön a panaszkodás Jolikának, hogy mitképzelnek, mifolyikitten.
Ha viszont sikerül felbaszni a szállítók agyát, akik vagy ki se viszik a zongorát, vagy félúton ott hagyják a lépcsőfordulóban, akkor megy dicsekedni, hogy az a kis rüfke mármegintmitképzel, de neféljél, ééén jólmegmondtamneki.
Nem véletlen, hogy napirajz sokszor pellengérezi ki a honi nyugger alfajokat és rasszokat. A gonoszság tartósít, és ezt sokan felismerték közülük.
Már várok egy közös költség megvitatási lakógyűlés skeccset a Mestertől, amikor a >100 millás lakást tulajdonló „fasszopóalbérlős” nyugger (ld. SA-rohamcsigás rajz) telesírja az alagsort, mer’ négy forinttal emelni kéne per négyzetméter.
„A gonoszság tartósít”
Én vagyok annyira jóindulatú, hogy betudom ezt a demenciának. Van az a stádium, amikor már mindenki rohaggyonmeg, de még felismerjük a postást és a szomszéd macskáját is.
Vótam tróger én is. Bunkó még mindig.
Volt szerencsem vegignezni ahogy a panceltokes pianinonkat egy Sandor es egy Tibor kulonosebb erolkodes nelkul felvittek a csigalepcson. Akkor rajottem, hogy ez is egy szolgaltatas: valaki napszaknak megfeleloen tud koszonni, es gecieros. Az anatomiajuk alapjan joggal felteteleztem, hogy masnap is fel fognak tudni kelni az agybol, hasonlo parszazkilos szarokat fel-le cigolni. Ja, es mindezt egy deak-igazolvanyert.
Ma is tanultam valamit, hogy „páncéltőkés zongora” kifejezés létezik.
Hát én kinyitottam volna a másik szárnyát is, de csak egyszer…
Megint Minden Fasza, különösen az öregasszony segglyukszája, éééés…. „Nemadokpuszit…” :) :) :)
Nyerítek :D
E!
Pannika reakciójából ítélve a szomszédnéni erősen nagyothall.
Amúgy, nagyon fasza életkép!
Kész a ház, végre, kedves Mester, és költözünk az SA-osztagos rohamcsigák által lecsekkolt albiből? :-) Inét’ vette az ihlet?
Nekem amúgy bejön Pannika, Sanyi tudja a számát?
Látlelet, korlelet, hungaricum. Ezt is csak mi értjük, gulash-falók. Beszóló fogatlan nyugger banyatankkal rulez.
Csigaevőéknél ezt az utcáról, emelőkosaras költöztetővel oldják meg, ha van terasz, pl. a paneleknél.
Már nagyon hiányzott az új rajz, köszönöm, Grafit.
A banyatankot benéztem, bocsesz. Bot az, meg a 80-as évek hálós cekker-e!.
IZOM! ERŐ! bimbó tejtábla.
Persze a lift nem működik
A hét poénja :-)
Nyilván lifttel szállítjuk a zongorát, ha páncéltőkés, ha nem :-) Szigorúan élére állítva.
Pedig én úgy megnéztem volna h Grafit berajzolja a hangszert az 1×1 es pánikcellába…
Elég jellegzetesen ilyen egységekben járnak a munkásemberek. Van egy hangos, bőbeszédű, meg egy flegmaf*sz, aki maximum okoskodni tud, azt is rosszul. Nagyobb csoportokban más archetípusok is megjelennek, mint pl a felváltva kávézó, és cigiző nemdolgozó tibi, meg a bojtártibi, aki igyekszik utánozni az elsőt, de többnyire lábalatt van. Életszerű, életszagú rajz.
Sanyika? Tupu!
Mekkora egy csíra ez a Sanyi. Hát persze, majd az 50 kilós Pannika fogja a 150 kilós zongorát kikészíteni az előszobába. Tibor viszont rutinos, úgy viszi a zongorát, mintha gitártok lenne.
150? Akár háromszor, négyszer annyi. Egy nyamvadt pianinó is legalább a duplája.
Tudom, cipeltem már én is egy Bősendorfert cca ötödmagammal, majd belenyekkentünk.
Köhögős Tibor pedig, lehet, hogy ultrabunkó, de aki csak úgy egyedül felkap egy féltonnás, bitangnagy hangszert, gurtni nélkül, az azért nem semmi.
Bevallom, hogy bár volt sokáig rövidzongoránk, de sosem emelgettem. Azt mondjuk két hórukk-ember csont nélkül hozta-vitte, igaz, nem körgangos lépcsőházban.
Jó hogy nem akarta felhangoltatni is, úgy nézem a mester tapasztalt :)
Gangos lépcsőház… :D
Szinte érzem a hypós felmosólé és a paprikáskrumpli szagát.
Otthon illata.
egyszer le kellett vinnem egy standard meretu mosogatogepet egy amszterdami belvarosi haz emeleterol, gyakorlatilag egy letran. visszasirtam a gangos hazakat.
Egyben természetesen gratulálok és köszönöm az életkép’. Szó szerint visszarepültem 1993-ba. :)
Egyszer egy görög katolikus pap barátomat költöztettük ki a Rózsák teréről nem sokkal messzebb, de az elsőről a harmadikra. Volt egy „apróbb” faszekrény is a kollekcióban. Ketten megragadtuk, de kiderült, hogy őrület nehéz.
Mindegy, fiatalok voltunk, valahogy elintéztük.
Amikor felértünk vele és végigszenvedtük a gangon, kérdeztük Leventét, hová tegyük? Mire ő örömmel közölte:
De jó hogy felhoztátok a páncélszekrényt is.
Hát kiderült, hogy a szekrényen belül lapult egy mackó eldugva, Valójában az egész bútor csak álca volt.
Amikor elköltözött, akkor azt mondta, „immár hagyomány, hogy ti cipelitek”. :)
Ezen a sztorin besírtam, köszönöm :-)
RSS-en azt mondja, hogy
A Másik szárnyat bejegyzés először Napirajz-én jelent meg.
Lehet ezt mar a Gebicsbol hazafele volt csak ido megragozni. ;]